Századok – 1916

Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 585

BUDA KÖZIGAZG. ÉS KÖZGAZD. VISZONYAI A XVII. SZ. VÉGÉN. 595 a valóságot, mert a kamarai rendeletből kétségtelenül kitűnik, hogy a polgárság köréből panaszt emeltek s a kamara elrendelte a panasz orvoslását. Prenner Farkas polgármesternek ez időben történt távozása pedig határozottan arra vall, hogy a panaszt ő közvetítette s ezzel magára vonta a kormányzóság haragját. A kormányzóság rossz szándékait pedig az igazolja a legvilágosabban, hogy a kamarai rendelet ellenére sem osztotta ki a földeket, hanem tűrte a bizonytalan állapotot. Ez a bizonytalanság még 1700-ban is megvolt még, mert ez esztendő július 27-ikén közli csupán a kormányzóság a tanácscsal, hogy elhatározta a földek felmérését és kiosztását.1 A kiosztással Hiltl Farkas volt megbízva s a polgárságnak nem volt szabad az őszi szántáshoz fognia, mielőtt a kormányzósági kiosztási terv szerint kijelölt földekért a telekkönyvi díjakat be nem fizette, a mi ismét hátráltatta a birtokviszonyok végleges rendezését. A kormányzóság késlekedése azt eredményezte, hogy a letelepedett polgárság nem várta meg a kormányzóság kilátásba helyezett intézkedését, hanem lefoglalta a gazdátlan szőlőket és földeket.2

A kormányzóság 1692 április 12-ikén kelt rendeletével óvást emelt ez ellen s a kormányzóság engedélyének esetenkénti kikérését sürgette. Az intézkedést azzal indokolta, hogy zavarra s a földek helytelen felhasználására vezet. Különösen azon eljárást kifogásolta, hogy a város körül fekvő legelőket szántóföldekül használják fel, s ez úton a marhalegelőt mind messzebb kell kihelyezni. A tulajdonképeni czél azonban az volt, hogy ez úton a polgárságot függésben tartsák s a kormányzósági tisztviselőknek és katonatiszteknek alkalmuk nyíljék a legértékesebb területek lefoglalására. Nem is készítettek telekösszeírást a földekről mindaddig, a míg a kormányzóság rendelkezett Budán s a szőlők telekkönyvi összeírása is csupán 1697-ben készült el.3 A szőlők összeírását az tette szükségessé, hogy e termelési ág lendült fel a leggyorsabban Budán s jövedelmét a kormányzóság törekedett kihasználni, összesen 833 kisebbnagyobb szőlő volt már ekkor a város határában s ezek túlnyomó része (466 szőlő) a ráczok tulajdona volt. Világos ebből, hogy geringsten aber wegen von einem Cameral-Bedienten gannz unschuldig angegebener Gelt-Pressouren zu bekhlagen undt aus der Zahl allhiesiger Bürgerschaft hinwegzugehen Ursach gehabt. * Die Ackher in Ofnerischen territorio auszumessen undt hiervon ieden ein proportionirliches quantum zu assigniren sich entschlossen. * Die alhiesige Burgerschaft als die alhier sesshafte Ratzen ohne Unterschyd die Weingarten und Ackher zu sich nemben und Ihnen zuaignen. » Urbárium über Weingartten. 38·