Századok – 1916
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig 565
566 SÖRÖS PONGRÁCZ. 2i-én az őrkanonokság betöltése jogát továbbra is a prépostnak biztosította.1 Míg a káptalani választások szabadsága, a káptalani jogok tiszteletbentartása megvolt, a prépostok békésen gyakorolhatták az őri tiszt betöltését. Jöttek azonban a pápai reservatiók, melylyel az egyház fejei a javadalmak adományozását maguknak tartották fenn, vagy legalább bizonyos esetre az adományozás jogát maguknak kívánták. Majd megkezdődtek a királyi adományozások s így a préposti kinevező jog, bár a káptalani helyekre 1401-ben újabb pápai megerősítésben is részesült,2 a gyakorlatban nem tudott megvalósulni. A XV. század derekától bizonyosra vehetjük, hogy préposti adományozásból senki sem nyerte el az őrséget. Pedig az őrkanonoki tiszt eredeti teendői szerint a prépost szempontjából is bizalmi állás volt3 s épen nem nézhette közömbös szemmel, ki végzi a teendőit. A fehérvári királyi egyház káptalana4 a préposttal az élén az ország kincseinek őre volt és mint hiteles hely is különös fontosságú testület. Ennek megfelelő volt az a feladat, mely a káptalan fejétől, utóbb a pápáktól, a királyoktól kinevezett, az országos s a fehérvári egyházat illető kincsek, iratok gondozásával megbízott kincstartóra, kincsőrzőre, közönségesebb nevén őrkanonokra s ennek (a préposttól mellé adott ?) segítőtársára, az alőrre hárult. Mint IV. Béla király mondja, a fehérvári káptalan őrizetére volt bízva a királyi trón s a királyi korona.5 A királyi trón őrizetéről később nincs szó. A korona azonban még meglehetős ideig itt volt ; mindaddig, míg »gonosz, könnyelmű vakmerőség« el nem idegenítette a káptalantól. Ez pedig Venczelnek 1301 augusztus havában történt koronázása után esett rreg. A király nem adta vissza a kincstárnak a koronát, hanem magával vitte, sőt, midőn az ország-1 Fejér György : Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, II/3. 333. 1. A veszprémi püspökség római oklevéltára, I. 7. 1. » Monumenta Vaticana, I/4. 374. 1. 3 Mivel alapjában ő maga volt felelős. Ezért írja Oláh Miklós is : In huius (civitatis Albae Regalis) ecclesia collegiata, Divae Virgini sacra, praepositura scilicet maiore (cuius possessor praeest ecclesiae et custodiaesivethesauriatui). . . reges per archiepiscopum Strigoniensem inungi ac diademati insigniri debent . . . Hungáriáé cap. VI., Bélnél : Adparatus ad Históriám Hungáriáé, 10. 1. « Capitulum Albensis ecclesie regalis. Anjouk. Okmt. I. 494.1. s Fejér, id. m., IV/2. 231. 1.
