Századok – 1916

Tárcza - Ortvay Tivadar † 553

554 TÁRCZA. és érvényesítésével megírt XVI. századi magyar történeti müvei, valamint helytörténeti monographiái beszédes emlékei annak a páratlan szorgalomnak, mely kötetekre terjedő írói munkásságát eredményezte. A M. Tud. Akadémia Ortvay történetírói érdemeit épen az ez évi nagygyűlésen tüntette ki a Marczibányi mellékjutalommal. A jutalom odaítélése tárgyában javaslattételre kiküldött bizottság előadójának jellemzése szerint Ortvay műveit, köztük első sorban helytörténeti monographiáit (Pozsony város története, Temesmegye története) »az események logikai összefoglalása, nagy terjedelmű forrásapparátus« jellemzik ; bennük a dátumok szabatos megállapítását, az események pragmatikus összekapcsolását, még a viszonylag csekélyebb fontosságú mozzanatokban is, az adatok tömegeivel végezte, hogy tárgyilagosságra való törekvését és történetírói hitelességét kétségtelenné tegye olvasói előtt. Temesmegye I. kötete (1914) alkalmul szolgált a római és népvándorláskori gazdag ismereteinek bemutatására. »A római és népvándorláskori rengeteg lelet ismeretében teljesen otthonos,'azoknak alapos ismeretével, az archaeologia terén való teljes otthonosságával és tájékozottságával, a hazai és külföldi forrásoknak és irodalmi termékeknek lelkiismeretes és pontos felhasználásával oly munkát végzett, mely e kötetet messze kiemeli a monographia-irodalom termékei között és maradandó értéket biztosít neki.« Mária királynéról szóló nagy müve (1914), melynek megírása czéljából külföldön is végzett kutatásokat, becses kortörténet, mely a Mária királynéra vonatkozó irodalomban hézagot pótol s a XVI. századi magyarországi és európai közállapotok kiváló ismeretéről tanúskodik.1 A mit az akadémiai elismerés Ortvaynak az utóbbi években megjelent műveiről megállapít, az Ortvay egész munkásságára is vonatkoztatható. Minden tudományos művét az adatok lelkiismeretes összegyűjtése, kritikai egyeztetése és a tárgynak megfelelő gondos előadásmód jellemzik. Pártatlan, igazságos történetíró akart lenni ; állításait az adatok tömegével igyekezett igazolni, úgy hogy gyakran az események krónikásává lesz, a nélkül, hogy egyénisége előtűnnék. Igazságérzetéből következik az a törekvése is, akárhányszor csekélyebb jelentőségű részleteknél is, hogy lehetőleg teljes irodalmi apparátussal világítsa meg a felvetett kérdés 1 Áldásy A. : Jelentés az 1916. évi nagy jutalomról. Akadémiai Értesítő. 1916. 367, 373, 388—89. lapok.