Századok – 1916

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából - 539

TÖRTÉNETI IRODALOM. 539 Die Zeit. 1916. 4951. sz. Árpad (Budapest). Görgeys Briefe aus Oesterreich. Ismertetése Görgey István munkájának, s Görgey Arthur életrajzi vázlata. Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Muzeum érem- és régiségtárából. 1916. I. sz. Buday Árpád: Néhány szó római provinciális problémákról. (1—18. lap.) 1. A bácsbodrogvármegyei római sánczok kérdése. Szerzőnek az 1913. év folyamán ugyanezen folyóirat IV. kötetében megjelent és a bácsbodrogvármegyei római sánczok kérdését tárgyaló nagyobb tanulmányára Finály Gábor és Ortvay Tivadar tettek megjegyzéseket. Amaz az Archeologischer Anzeigerben, emez Temes vármegye és Temesvár város története cz. munkájában. Amaz a sánczok római voltát nem látja eléggé bebizonyítottnak, továbbá a sánczok kora és rendeltetése tekintetében kimondott véleményt nem fogadja fenntartás nélkül. Különösen az utóbbi részletkérdések tekintetében van eltérő nézete Ortvaynak is. Buday mindkettővel szemben, újabb bizonyítékok felsorolásával, védi a maga eredeti álláspontját. — 2. Moesia és Dacia határa. Összes számbaveendő térképeink úgy jelölik és a tudományos köztudatban is úgy szerepel Moesia inferior nyugati és északnyugati határa, hogy az Olt oláhországi részén húzódó határvonal a Vöröstoronyi-szorostól délre felkapaszkodik a Déli Kárpátok gerinczére és úgy halad keletre. Szerző most azt bizonyítja, hogy ez az elhatárolás téves, mert Erdélynek az a délkeleti csücske, mely az Olttól keletre, illetve ettől a folyótól és annak mellékfolyójától, á Feketeügytől délre esik, korábban került római uralom alá, mint az erdélyi felföld többi része s így nyilvánvalóan Moesiához csatoltatott s nem lehetetlen, hogy ottmaradt azután is, hogy Dacia meghódítása befejezést nyert. Tekintettel arra, hogy újabban ismét vannak (így Ortvay Tivadar és néhai Téglás Gábor), a kik ellenkezőleg azt hirdetik, hogy Oláhországnak az Olttól keletre eső része is Daciához tartozott, — különösen figyelmet érdemel B. okoskodása, mely az oltmenti táborok csapataira alapítja állításait. — Ugyanő : Szorványos rómaikori emlékek Erdélyben czímen 28 sculpturalis müvet ismertet, nem annyira művészeti, mint inkább művelődéstörténeti szempontból. Művészeti jelentőségük nem is igen van ezeknek az emlékeknek, melyeket 36 képben mutat be és a következő csoportok szerint tárgyal: I. Hekate-ábrázolások Várhegyről magántulajdonban. II. Fület ábrázoló votivumok régiségtárunkban. III. Dionysos-csoportok régiségtárunkban. IV. Síremlékek ábrázolásai. V. Kybele-Rhea töredékes szobra. VI. Silvanust és vele előforduló istenségeket ábrázoló domború műves táblák. VII. Apollót ábrázoló domború mű. VIII. Kő ajtófél (antae) domború műves ábrázolásokkal. IX. Saturnusszobor feje. X. Aesculapius-szobor feje. XI. Genius castrorum domború műves ábrázolása. XII. Mithras-tábla. XIII. Nemesisnek szóló fogadalmi tábla töredéke. XIV. Prima vera. Mindezek az emlékek nemcsak azért értékesek, mert közlésük gyarapítja a tudományosság legszélesebb rétegei előtt ismert anyag leltári számát, hanem azért is, mert egyes részletkérdések megvilágítását előmozdítja, másfelől erősíti azt a tételt, hogy Erdély területe a római uralom korában inkább a birodalom keleti, mint nyugati felében uralkodó szellemi irányzatokhoz csatlakozik. A közölt anyag mindenkinek igyekszik kijelölni helyét és jelentőségét a szaktudomány általánosan ismert anyagában és ebben a tekintetben különösen a II—IV. csoportok a nagyobb jelentőségűek. — Halaváts Gyula : Nagysink környéki építészeti műemlékeket ismertet. Az Archaeologiai Értesítő és Had-