Századok – 1916

Történeti irodalom - Osváth Gyula: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Ism. Iványi Béla 515

TÖRTÉNETI IRODALOM. 519 különös. Nem szabad elfeledni, hogy ezt a törvényt a paraszt­lázadás után hozták. A 95. lapon a széksértésre idézett 1435. évi II. decretum 7. czikkének 6. §-a az egyházi tizedről intézkedik, az i486, évi LXIII. törvényczikk pedig a megöltek ingyenes eltemetéséről szól, a Corpus Juris 1822. évbeli kiadásában. — A széksértésről az i486, évi LVIII. törvényczikk intézkedik. — Ugyanitt az 1492. évi LXXIV. törvényczikk nem beszél arról, hogy a vármegyei közgyűlésen lehet-e fegyveresen megjelenni vagy sem, hanem a fejvesztésre ítéltekkel foglalkozik. Az i486, évi LXV. törvény­czikk sem szól arról, hogy a vármegye közgyűlésén nem szabad fegyveresen megjelenni, az csak sedes iudiciariát említ. A 99. lapon idézett s a gr. Károlyi-cs. oklevéltárában a III. k. 44. lapján olvasható »tributum solvere« kifejezésről a jogtörté­nésznek tudni kell, hogy az nem adózást (!) jelent, hanem, hogy Kenderesi Mihály, mint nemes ember, a maga javai stb. után az egész országban nem tartozott vámot fizetni. Nem folytatjuk a felsorolást, mert már az eddigiekből is látni, hogy mennyire küzdött a szerző a kezdet nehézségeivel. Művén meglátszik, hogy nem volt tisztában azzal, hogy milyen hatalmas fába vágta fejszéjét akkor, a midőn az oly annyira bonyo­lult magyar vármegyerendszer hatszázados fejlődésének történe­tét akarta megírni. Meglátszik a művön az is, hogy szerzője a régebbi századok forrásanyagát nem ismerte, de fel sem ölelhette volna, mert hiszen ezt munkájának terjedelme már eleve kizárta. Épen ezért a XI—XIV. századbeli vármegyéről művéből csak keveset tudunk meg és a mit megtudunk, a mi eredménynek ne­vezhető, az már a közkézen forgó jogtörténeti munkákban meg­állapítást nyert. Szerző inkább az újabb korral foglalkozik szíve­sebben, a XVI. századdal. Hogy szerző kitűzött czélját el nem érte, nyilvánvaló, hiszen munkájának egy-egy fejezete maga olyan természetű, hogy a fent előadottakon kivűl hosszas, beható, alapos kritikai és körül­tekintő kutatás után írható meg egy-egy részlet úgy, hogy azzal a részletben előadott kérdésre választ kapjunk, hogy azzal a nagy intézmény egy részlete megismerhető legyen. Osváth könyvét azzal a reménynyel teszszük le, hogy szer­zője képes lesz ennél jobbat és értékesebbet is alkotni. Dr. Iványi Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents