Századok – 1916
Történeti irodalom - Osváth Gyula: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Ism. Iványi Béla 515
TÖRTÉNETI IRODALOM. 515 járói szóló összefoglaló fejezetek zárják be, és minthogy szerző a pénz vásárlóképességére is ki akart terjeszkedni, egy fejezet, a melynek czíme : »Adalékok Magyarország középkori statisztikájához«. Ez a fejezet igen értékes kísérlet. A szerző maga is csak annak tartja és nem igen mer az adatokból következtetéseket levonni. Nagyon becses dolog azonban, hogy itt tabellákba kor szerint és a vétel tárgyát képező substratum (föld, rabszolga, ló, marha, ruhanemű stb.) szerint összegyűjtve megtaláljuk mindazokat az adatokat, a melyek erre vonatkozólag okmánypublicatióinkban találhatók. Minden adatnál fel van tüntetve az évszám, a hely, a forráshely, a tárgy ára, majd ez átszámítva koronaértékbe. Ezt az átszámítást Hóman úgy végezte, hogy a forráshely értékét az általa megállapított súly és finomsági eredmények felhasználásával átszámította ezüstgrammokba, majd aranygrammokba, az így nyert aranygramm-mennyiséget pedig megszorozta az arany mai törvényes értékével, gr.-ként 3 Κ 28 fillérrel. A két nemesfém átszámítási arányai helyesen vannak megállapítva. Az egyes tárgycsoportok után pedig összefoglaló átlagszámításokat eszközöl a szerző. Hóman egész munkája, különösen pedig árstatisztikái fejezete, remélhetőleg megtermékenyítően fog hatni szegényes gazdaságtörténeti irodalmunkra, mert sok oiyan kérdést tisztázott, a melyek a gazdaságtörténeti problémáknál alapvető fontosságúak s a melyeknek felderítetlen volta a kutatókat nem ok nélkül riasztotta vissza munkájoktól. Hóman műve megírásával szép érdemeket szerzett. Kívánatos volna, hogy a történeti kutatás más terein is az övéhez hasonló összefoglaló munkákat adhatnánk közönségünk kezébe, mert mindaddig míg az ilyen munkák hiányzanak, a kutatóknak és közönségünknek szakbeli képzése is nagy nehézségekbe ütközik. A szerző pedig, a ki a jelen kötettel megmutatta, hogy rátermett a feladatra, további szép érdemeket szerezhetne magának, ha — az alapvetés nehézségeit immár leküzdve — folytatná a megkezdett munkát és pénztörténetét az újabb időkig vezetné le. Nagy munka ez, de nem kételkedünk benne, hogy ebben a munkában az illetékes gyűjtemények is a legmeszebbmenő támogatásban fogják részesíteni. Domanovszky Sándor. Dr. Osváth Gyula: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Budapest, 1914. Ε czímen egy körülbelül tíz íves dolgozat keretében a szerző a magyar jogtörténet legnehezebb kérdéseivel próbálkozik meg. Műve a bevezetésen kivűl két nagy részre oszlik, az első rész tíz, 33*