Századok – 1916
Történeti irodalom - Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000–1325. Ism. Domanovszky Sándor 510
512 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kiindulási pontja a font és a márka. Itt azonban mindjárt a legfontosabb kérdést kellett megoldania, hogy mekkora volt a rómainál nehezebb Karoling-font ? A külföldi szakirodalomban öt nézet áll egymással szemben, ezek szerint a Karoling-font 367, 408—9, 433—36, 467, illetve 489 (491) gr. volna. Az eltérések onnan származnak, hogy a fennmaradt érmék átlagsúlyát különbözőkép számítják. Szerzőnk 505 Karoling érme alapján ezt az átlagot 1.62031 gr.-ban állapítja meg, a mihez 5% hozzáadásával kereken τ.7 grot (ι.701325) kap eredményül, a mi a 408 gros fontra vezet. Ennek eredetét keleti vonatkozások alapján a bagdadi fontból magyarázza. A márka, a font 2 /3 része eredetileg önállóan keletkezett Skandináviában, ahol még a XVI—XIX. században 208—218 gr. közt váltakozott. Onnan került Angliába, a hol az ott használatos 350.049 gros Tower-pound 2/3 -ával azonosították. így lett az angol márka 233.3533 gr. A continensen először Kölnben használták a márkát. Azonban Hilliger megállapította, hogy még a XII. században is Kölnben nem az angollal azonos 233 gros kölni márkát használták, hanem e néven egy 2x5.496 gros márka volt forgalomban. Ezt a nézetet Hóman két új adattal támogatja. A döntő, hogy Wolfger passaui püspök 1203/4. évi útiszámadásának adatai csak ezzel a kölni márkával oldhatók meg. Ebből következett az is, hogy később Közép-Európában a márkát nem a font 2/3 -ával, hanem felével azonosították. Ezzel szemben Francziaországba a márka Angliából került, csakhogy az ország északi részében a márkát a Gallia területén használatos 367 gros kelta font 2/3 -ának vették s így párisi vagy toyesi font néven egy 244.7529 gros márkát alkottak. Ebből a négy főtypusból vezethető le a különféle többi márkasúly. Szerző különösen nagy gondot fordít a bajor, osztrák, cseh és lengyel márkák fejlődésének. Új az, a mit a bécsi márkáról mond, kifejtve, hogy 1250-ig Bécsben egy, a későbbi 280 grostól eltérő 241.5—243 gros márka volt használatban. Áttérve azután a magyar viszonyokra, kimutatja, hogy Szent István nem vehette át a regensburgi márkát, mert hiszen akkor a márka még csak Skandináviában és Angliában volt ismeretes. A márkát említő forrásadatok, a ravennai oklevél is, későbbi hamisítások. Szt. István a 408 gros párisi fontot használta, a márka csak a XII. században honosodott meg, még pedig a troyesi typus szerint 245.53779 gr°s alakban, ezt budai, később magyar vagy bányavárosi márkának nevezték. Ez előtt még II. Endre idejében is magyar vagy Béla király márkája néven az angol Towermárka volt használatban, de már V. István idejében az új mérték -volt a királyi mérték. Mellettök a 206.76866 gros erdélyi márka
