Századok – 1916

Történeti irodalom - Görgey István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Ism. –ys– 503

509 TÖRTÉNETI IRODALOM. Toporcz felé vonzza, »hanem abba az országba, melynek népe és alkotmánya iránt a legtöbb rokonszenvet érzek«. (240. 1.) A levelekből tehát az 1843-ik éven innen egy németül író, idegenben élő, de lelke mélyéig magyar érzésű, határozott jellemű férfiú képe csillog az olvasó felé. Komolysága és határozott jelleme még honfiúi érzései előtt alakult ki. Mindabból, a mit életfölfogásáról és elveiről leveleiben elszórtan ír, vagy a tanácsokból, a melyeket öccsének ad, meglátszik, hogy korán ment át a nehéz lelki küzdelmek tisztító tüzén. Ebben edződött büszke önérzete, a mely visszatartja az adósságcsinálástól még az éhezés árán is, a mely odadobja Ármin bátyjának 500 frtnyi tartozását, a mikor ez azt a megjegyzést teszi, hogy Artúr anyai öröksége nem érte meg a 2000 frtot. (261. 1.) Még Mari nénitől is, a ki pedig rosszúl érzi magát, ha nem tehet jót, is bántja a támogatás (207. 1.), s a mikor átveszi a toporczi gazdaságot, előre megírja neki : »Ha te nekem a fekvő birtokod kezelését csak azon okból adod át, hogy ezzel jótettet cselekedjél : ezt én hamar észre fogom venni s azon percztől, melyben észreveszem, helyzetem elviselhetetlenné válnék.« (321.1.) 1843-ban összebarátkozott Thür heim gróffal s egy alkalommal kifejtette előtte nézeteit, hogy életidejét nem akarja semmittevéssel eltékozolni, hanem valamely biztos hatáskört teremtve, azt állhatatosan művelni szándékszik, hogy nyom nélkül ne múljék ki e világból. A gróf osztotta nézeteit, azzal a hozzáadással, a mi különösen a családalapításra vonatkozott, hogy csak ne már most, mert még nem tombolta ki magát, de ezzel a megjegyzéssel el is vesztette Görgey becsülését, a ki öccséhez írt levelében kérlelhetetlenül kipellengérezi a gróf gondolkodásának léhaságát. (177. 1.) Komolyságából fakadt mély kötelességérzete, a melyet kimutat az iskolában, katonai szolgálatában, családjával szemben és szerelmében is. Anyját, iskolái elhanyagolásával, még mint gyermek maga ápolta. Később, közvetlenül esküvője előtt. Mari néni betegágyához köti kötelességérzete. Az életet komoly viszonyok közt ismerve meg, minden körülmények közt kellő komolysággal is mérlegelte a helyzetet. A mikor atyja még a katonai iskoláztatás ideje alatt lelkére köti, hogy keressen pártfogókat, büszkén válaszolja : »engedj nekem elébb időt a tanulásra, mielőtt pártfogókat kezdenék halászni«. (84. 1.) Jelszava volt »tanulni magának, vizsgázni a tanárának« 102. 1.) és már 20 éves korában kijelentette : »nem szeretném soha valamely alkalmi hálószobajelenetnek köszönni boldogulásomat«. (85. 1.) Komolyságából és büszke önérzetéből következett leg-