Századok – 1916

Történeti irodalom - Görgey István: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Ism. –ys– 503

545 TÖRTÉNETI IRODALOM. sőt meg is kurtítja a leveleket, kihagyva épen az indokokat, melyekkel apa és fiú álláspontjukat igazolják (123—124. 1.). Pedig mennyivel jobban cselekszik, ha védőbeszéd helyett a levelek kihagyott részeit is közreadta volna ! Atyjára is, Artúr bátyjára is jellemzők lennének ezek a helyek. Ármin kedvéért pedig kár volt elhallgatni, hiszen egyebütt is elég rosszat tudunk meg róla. A szerző nem is titkolja felháborodását a felett, hogy a mikor Ármin ipja 1842-ben megvásárolta Görgey Artúr anyai örökségét, hogy ez equippirozhassa magát, Ármin a 2000 írtból csak 1500-at küldött el s a hátralékot sohasem is adta meg öcscsének ! A szerző hasonló esetekben túlzott skrupulusokkal igyekszik bátyjának álláspontját igazolni vagy menteni, magyarázatokat fűz a levelek szövegéhez és védőbeszédeket tart, a melyek merőben feleslegesek. Ebben bizonyos túlhajtott érzékenység nyilvánul meg, a mely az adott viszonyok közt ugyan nagyon érthető, de könnyen keltheti a subiectivitás látszatát. A közlést illetőleg különben is sajnálnunk kell, hogy Görgey István nem adja közre az egész levelezést, hanem helyenként (264. 1.) csak szemelvényeket, hogy a leveleket sem adja egész terjedelmükben, hanem sokat kipontoz vagy az elhagyottakat egyszerű stb.-ve 1 jelzi, és végre, hogy a legnagyobb részben német nyelvű leveleket fordításban közli. Ez ugyan a közönség széles rétegeire hozzáférhetőbbé teszi a munkát, de a komoly kutatót arra kényszeríti, hogy mégis csak az eredeti levelek iránt érdeklődjék. A fordítás magyarsági szempontból nem sikerült valami jól. De ha a munka Görgey Istvántól származó conceptiója és a közlés módja ellen vannak is némi észrevételeink, elismerjük, hogy úgy a szerző visszaemlékezései, mint különösen a levelek igen becses anyagot adnak azok kezébe, a kiket Görgey egyénisége és működése érdekel. A levelek Görgey Sturm und Drang-korszakát állítják elénk, a kiforratlan gyermeket és ifjút attól a pillanattól kezdve, a mikor atyja anyagi gondjai következtében 1832-ben, 14 éves korában kénytelen magát a katonai pályára elszánni, ámbár hajlamai inkább a philosophiai szak tudós pályáira vonják, egészen addig, a míg a csalódott ifjút különböző pályákon való próbálkozásai után a negyvennyolczas események visszavezetik a hadsereg kebelébe. Görgey tizenhárom évi katonai szolgálat után 27 éves korában lépett ki a császári hadseregből és akkor eredeti terveinek megfelelően tudományos pályán keresett boldogulást. A helyzet azonban akkor nehéz volt. Kilépésének indító okai közt szere-