Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 473· vei kell számolnia, annyiféle dologgal kell törődnie, hogy más egyébbel csak tulaj donképeni hivatása kárára foglalkozhatik. A nagyravágyástól elkapott Görgeynél is az volt a baj, hogy figyelmét, mindegyre jobban, a katona állásával és feladatával össze nem egyeztethető, de nálunk Magyarországon mindent domináló politika foglalta le. A politikus az áprilisi hadjárat végén legyőzte a katonát s Görgey, a sok fáradsággal és küzdelemmel kivívott eredményt feláldozva, félsikerrel hagyja abba hadműveleteit. A nagy hibát, a melyet elkövetett, akkor látja először a maga valójában, a mikor az osztrák hadakkal szemben, a Vág vonalán, határozott kudarczot vall. A balsiker hamarosan megérleli benne azt a meggyőződést, hogy számban és erkölcsi erejében egyaránt megfogyatkozott hadseregével az oroszokat hiába támadná meg. Ezért s mert hiúságát is bántotta a hadvezéri hírnevén esett folt, legalább egy győzelmes csatát akar — visszatorlásúl — az osztrákokkal vívni, s ezt a szándékát mindenáron megvalósítandó, kész az akadálytalan levonulás utolsó lehetőségét is koczkára tennL Mikor azután a két komáromi csata bebizonyította, hogy Haynauval nem bír, lehangoltan, szárnyaszegetten indult utolsó útjára — Világos felé. Az a pessimismus, a mely már a függetlenségi nyilatkozat óta mutatkozott nála, most teljesen hatalmába kerítette. Nem bízott többé egy, még mindig kivívható, ideiglenes diadalban sem ; útközben már orosz hadikövetekkel tárgyalt, a minek bomlasztó hatását a szakadatlan hátrálással amúgy is kemény próbára tett hadsereg is megérezte. S miután a tiszai hadsereggel való egyesülés utolsó reménye is füstbement, a világosi fegyverletétel már nem valami nem várt, megdöbbentő fordulatként s nem is csak a válságos hadászati helyzet folyományaként, hanem egyszersmind az erkölcsi és fizikai kimerülésnek is, egyik természetes okozataként állott be. A szabadságharcz leveretése után, mint rendesen, találni kellett valakit, a kire minden balsiker ódiumát háríthattuk. Kossuthtal s a kormánynyal való meghasonlása, a világosi szomorú nap, és az a körülmény, hogy Görgey vele együtt elfogott tábornoktársainak rettentő sorsát nem osztotta : hamarosan megérlelte a hazaárulás vádját s a közvélemény most már nemcsak azért vonta kérdőre, a mit főleg politikai téren vétkezett, hanem minden más rosszat is, a mi történt, az ő nevével kötött össze. Ugyanazt a botlást, a mit mások is elkövettek, csak neki rótta fel, de annál hatványozottabb mértékben.