Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

468 GYALOKAY JENŐ. szabad csupán a siker vagy kudarcz alapján, dicsérő avagy lesújtó ítéletet mondanunk, mert a siker nem mindig a legjobban kigondolt haditervet s a legjobban vezetett csatát koronázza. Gondosabban, alaposabban alig volt még háború előkészítve, mint Napoleoné 1812-ben ; terv és vezetés dolgában a waterloói csatához sem férhet szó, s mégis milyen balúl végződött mind a kettő. De akad-e ahhoz értő ember, a ki ebből a két kudarczból a nagy császár katonai lángelméjének elhomályosulását olvasná ki? Bizonyára nem. Windisch-Graetz hadműveleti terve, a melynek alapján Magyarországot 1848-ban lebírhatni vélte, alapjában elhibázott alkotás volt, de azért — legalább Kápolnáig — félig-meddig mégis csak sikerült, mert a honvédelmi bizottmány — és később Dembinszki — intézkedései még rosszabbak voltak. Görgeyt sem szabad tehát egyik vagy másik sikere alapján égig magasztalnunk, sem pedig a világosi fegyverletétel s szabadságharczunk bukása czímén a sárba tipornunk. Az eddig tárgyaltak során — tisztán katonai nézőpontból — elég szigorúan, de azt hiszem igazságosan bíráltam Görgeyt, azonban nem foglalkoztam bővebben sem az akkori különös viszonyokkal, sem pedig annak a környezetnek befolyásával, a melyben 1848/49-ben élt és működött, s a mely tényezők nem egy tettének mentségéül vagy legalább is magyarázatáúl szolgálhatnak. Jusson eszünkbe mindenekelőtt, hogy a magyar szabadságharcz nagyon különbözött egy más — mondjuk normális lefolyású — háborútól. Azok, a kik, Goethe bűvészinasaként, a szellemeket felidézték ugyan, de később már azoknak parancsolni nem tudtak : készületlen állapotban ragadták magukkal a nemzetet előbb a forradalomba, majd a minden oldalról reá szakadó véres küzdelembe. Más — nem forradalmi — háborúban minden országnak megvolt a maga hadserege s annak jó vagy rossz vezetősége ; meg lőn továbbá már békében minden olyan intézkedés téve, a mely, ha kenyértörésre került a sor, a hadműveletek számára kedvező alapot volt hivatva teremteni. Magyarországon, 1848-ban, minderről szó sem lehetett, s hiányzott kezdettől fogva az az ember is, a ki tudta volna, hol és hogyan kell a dologhoz fognia. Mindenféle jó tanácsban és tervben ugyan nem volt hiány, mert akkor is, csakúgy mint manapság, hadi szakértőnek hitte magát széles Magyarországon mindenki, de azt senki sem akarta belátni,