Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 457· Hadművelet közben hadvezért változtatni veszedelmes próbálkozás, kivált akkor, ha a leendő új parancsnok se a kezébe adandó hadsereget, se magát a harczteret nem ismeri. Különben Kossuthnak ez a terve akkor, az áprilisi hadjárat után, a mikor Görgey a siker tetőpontján állott, se meg­okoltnak, se tapintatosnak nem volt mondható. Lett volna elég más alkalom, a mikor Görgeyt el lehetett, vagy el kel­lett volna távolítani, most, az adott körülmények között, nem volt szabad őt elmozdítani. Görgey — mint írja — már április 7-én tudta, hogy az a Bem van fővezérül kiszemelve, a kit ő, Dembinszkivel és Guyonnal· egyetemben, mindenáron el akart volna a had­seregtől távolítani.1 Ha Bem, mint Kossuth képzelte, április derekán már Baja körűi járt, akkor a hó végén Győrt is elérhette volna. Görgeyre tehát — mint önálló hadsereg­parancsnokra — Győrön túl nem volt már szükség s az új hadműveleti tervet az új főparancsnoknak, Bemnek, kell vala kigondolnia. * Talán egy kissé hosszadalmasan foglalkoztam a tavaszi hadjárat zátonyrajutásával, de szükségesnek tartottam, mert ez volt Görgey legnagyobb balfogása s nem maga Budavár ostroma, mint némelyek állítják. A Buda alá való hátrálás már csak okozat, a mely a támadás megfenekléséből önként folyt. A hadsereget valamiképen foglalkoztatni kellett, s miután Görgey az osztrákok további üldözéséről hallani sem akart, legközelebbi hadműveleti tárgyként Buda kínál­kozott, a melynek visszafoglalását Kossuth is kívánta. Ámde Görgey és Kossuth szokatlan egyetértése vaczkor gyümölcsöt termett, mert a hamarosan elfoglalhat ónak vélt váracska 17 napon át kötötte le Görgey figyelmét s a honvéd sereg javának erejét. Ehhez Görgeynek még egy másik, fatálisnak mondható botlása járult : elvállalta a hadügy­ministeri tárczát, megtartván egyúttal a felsődunai had­sereg parancsnokságát is, holott ezt a két nagyfontosságú állást, egy és ugyanaz az ember, ugyanabban az időben, még olyan rendezett viszonyok között sem tudta volna be­zászlóalj (8681 ember), 9 lovasszázad (1135 ember, ugyanannyi lóval) és 31 ágyú (396 emberrel és 283 lóval). Áprilisban még gyön­gébb volt. (»Stand und Dislocations-Tabelle der ung. siebenbürg. Armee auf den 8. May 1849.« — Gyalokay család levéltára : 1848/49. 12. sz.) 1 Görgey: I. m. II. 113. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents