Századok – 1916

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Magyar politikai perek a XIX. század első éveiben 433

436 ANGYAL DÁVID. Four is forradalamról ábrándozott, különböző próféták alapján jósolgatta Ferencz király halálát s a magyarországi társadalmi rend felfordulását. A kettőhöz nemsokára Kraudy mérnök is csatlakozott. Four néha pénzt kölcsönzött társainak, de a társaságnak szellemi vezére Győrffy volt. Poharazás közben gyakran beszélgettek a forradalomról, Rákóczi nevét is emlegették. Igyekeztek másokat is megnyerni tervüknek, de siker nélkül. Kraudy indítványára elhatározták, hogy kifosztják azt a gyorskocsit, mely Erdélyből Temesvár felé visz állami jövedelmeket. Mert hiába, pénz kell a forradalomhoz. Ha meglesz a pénz, széjjelmennek hárman az ország különböző részeibe és titokban híveket toboroznak a forradalom számára. Győrffy szerkesztette az esküformulát, melyet az új híveknek alá kellett volna írniok. Ε formula szerint a magyar, tót, horvát, rácz, oláh és bolgár nemzetek testvérekűl ismerik el egymást, de a német erőnek erejével kiűzessék az országból, mivel a magyart mindenkép elnyomja. Azután Győrffy még egy proclamatiót is szerkesztett, a melyben fel volt sorolva, hogy mi mindent szenved a magyar a némettől. A gyorskocsi kifosztására pedig néhány végvári és egy aradmegyei jobbágyot akartak rábeszélni. El akarták hitetni velők, hogy az tulajdonkép nem büntetendő cselekmény, mert a vármegye urai kívánják a gyorskocsi pénzbeli szállítmányának eltávolítását. Azonban a végváriak okosabbak voltak a három tervelgető úrnál, eleintén figyeltek és vállalkozni látszottak, azután sejteni kezdették, hogy alighanem pórúl járnak és szépen hazaszállingóztak. Ε kudarcz után a három tervkovács is elcsüggedt ; többé nem gondoltak komolyan az összeesküvésre s ugylátszik, Győrffy és Kraudy már 1798-ban összevesztek Fourrai. Talán sejtették már ekkor, hogy Four az ő rovásukra érdemeket kíván szerezni a kormány előtt, 1800 februárjában Győrffy tettleg is bántalmazta a jegyzőt, a mire ez a formális feljelentéssel felelt. A vármegye sokáig húzta a pert, noha Győrffy sokat panaszkodott és folyamodott a halasztás miatt s noha 1802 őszén maga a kanczellária is leírt Temes megyének, hogy mondjon már ítéletet. A vármegye Győrffyt okolta a halasztásért, mert Győrffy folyvást újabb és újabb actákat kívánt megszerezni, hogy védelmét minél alaposabban szerkeszthesse. Különösen a temesmegyei bíróságtól kívánt szabadulni, mivel félt temesvári ellenségeinek befolyásától. De mindenféle allegatiója hiábavaló volt. A vármegyei főügyész indítványának beadásától számítva öt évig kellett