Századok – 1916

Történeti irodalom - Sipos Kamillo: Az 1840-es évek közgazdasági eszmeköre. Ism. G. A. 406

442 TÖRTÉNETI IRODALOM. 400^ bold barát magyar vitézeinek finomodott utódai. A przemysli honvédroham kiben ne keltené egy arányokban óriássá nőtt szigetvári kirohanás képét ? A valjevói állásokat holtig tartó öreg népfelkelők a Szondy Györgyök egyenes leszármazottjai. Rendkívül értékes, a néplélek kutatójára és a történetíróra nézve épenséggel megbecsülhetetlen tanulságok rejlenek ebben. A fronton harczolók testi és lelki életének élesszemű meglátása, a harcztéri hangulathullámzások sikerült jellemzése mellett megörökítette Berend azokat a momentumokat is, a melyeknek ismerete következtetéseket enged vonnunk az egész hadsereg szervezetére, működésére, a hadjárat vezetésére, sőt a szövetséges német és az ellenséges orosz hadsereg szerveztére is. Harcztéri naplója egyik elsőrangú forrása lesz, nemcsak a benne szereplő csapattestek, hanem általában a magyar katonaság és a háború történetének is. Hóman Bálint. Sípos Kamilló: Az 1840-es évek közgazdasági eszmeköre. Budapest, 1916. 8-ad r. 84 lap. Az öntudatos magyar gazdasági politika forrongó korszakát világítja meg, a melyet joggal tekinthetünk alapvetőnek az új Magyarország számára, mely a rendiség bilincséből kibontakozva, Európa kulturnemzetei sorába küzdötte fel magát. A cselekvés korszakának küzdelmeit tünteti fel, mikor hazánk legjobbjai versenyre keltek, hogy a jövő Magyarország legbiztosabb alapját, a gazdasági önállóságot megalapozzák. Az előkészítés, kísérletezés korszaka messzire nyúlik vissza. Már az 1715. évi 59. törvényczikkel kiküldött országos bizottság munkálkodása is ide sorozható, e bizottság javaslatainak megvalósítását azonban az 1723. évi országgyűlés az újonnan szervezett helytartótanácsra bízta, amely e téren nem felelt meg a hozzá fűzött reményeknek. Ugyanez volt a sorsuk az 1790/91. évi 67. törvényczikkel kiküldött országos bizottságok munkálatainak is, melyek közül csupán az 1832/36. évi országgyűlés folyamán sikerült a jobbágytörvényeket tető alá hozni, melyek a magyar mezőgazdaság felvirágoztatására voltak hivatva. Az 1839/40. évi országgyűlés után mindinkább érezhetővé vált az ország gazdasági elmaradottsága, melyet pártkülönbség nélkül elismert az irodalom és a sajtó. Az orvoslás eszközeivel már nem csupán elméletileg, hanem gyakorlatilag is foglalkoznak s e gyakorlati eredmények kialakulási folyamatát mutatja be és értékeli e munka, a mely sokoldalú irodalmi ismeretekkel és nagy tárgyilagossággal van megírva. A mezőgazdasági bajok elhárítása után az iparpolitika felé fordult a közfigyelem, a melynek helyes mederbe terelésétől joggal remélték