Századok – 1916

Történeti irodalom - Molnár Ferencz: Egy haditudósító emlékei. Ism. Hóman Bálint 403

404 TÖRTÉNETI IRODALOM. 400^ jébe tévedve ki akarja majd válogatni az igazán értékes, megbízható, eredeti és a kor felfogását visszatükröző forrásműveket. A német, osztrák és magyar háborús irodalom papirostömegei meglehetősen vigasztalan látványt nyújtanak a történetíró szempontjából nézve. Legkiválóbb tudósaink jeles politikai, diplomatiai, közgazdasági és sociológiai fejtegetései, legjelesebb íróink nagyértékű haditudósításai, naplói mellett az üzleti czélból túlhajtott tömegtermelés ismétlésekkel teli, semmitmondó és értéktelen könyveivel, röpirataival és ezikkeivel találkozunk a könyvpiaczon és lapjainkban. A sok kétes értékű írás elriasztja az igazán érdemes munkák olvasásától is közönségünket. A világháború második évének vége felé lassanként elszokunk a hadi irodalom, sőt a hadi hírek olvasásától is. Egyetlen háborús olvasmányunkká a hivatalos jelentések lettek. A mai háború történetének megírása nem a mai generatio feladata. A legfontosabb diplomatiai és katonai források évtizedekig rejtve lesznek még a kutató elől. A ma élő nemzedék egy tagja sem lesz képes a háború keltette subjectiv érzésektől szabadulni és a szükséges történetírói objectivitás magaslatára emelkedni. A mai történetírás feladata azonban a háborús irodalom termékei közöU megjelölni az előadásukban és ítéleteikben megbízható, forrásértékkel bíró, maradandó becsű műveket. Ma még sok dolog megállapítható, a mi esetleg évtizedek múlva lehetetlen lesz. * A magyar háborús irodalomban előkelő hely illeti meg Molnár Ferenc és Berend Miklós hadinaplóit. Előbbiben a hivatásos írók haditudósításainak, utóbbiban a harcztéren készült naplóknak egy-egy jeles és társaik közül messze kimagasló példányával állunk szemben. Molnár Ferencz sokat járt, mint haditudósító, a harcztereken, sokat érintkezett a fronton küzdő katonáinkkal. Közvetlenül a nagy események után a hadi színtereken járva, ott szerzett benyomásait értékesítve, szemtanúk elbeszélésén indulva, írta hadi tudósításait. Munkája mentes az egyes írókat annyira jellemző túlzásoktól. Önmagáról keveset beszél, csak hangjából érezzük meg mély érzéseit, meleg szívét. Óvakodik epizódszerű hadieseményekből messzemenő következtetéseket vonni. Saját állítása szerint csak az »emberit«, a magyar katona lelki életének megnyilvánulásait kereste a háborúban. Kitűzött feladatát művészien oldotta meg. A hivatásos írók haditudósításainak egy sajátságos és jellemző tünetével — vájjon hiba-e vagy érdem, vitatható — Molnár