Századok – 1916
Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Ism. Patek Ferencz 389
390 TÖRTÉNETI IRODALOM. 390^ azaz a mai Zágráb, Körös és Varasd megyék területét Szent László 1083 tavaszán hódította meg. A mennyiben ez állítás praemissája — a melyről később lesz szó — megáll, ezt az eredményt nehéz lesz megdönteni, mai tudásunk alapján elfogadhatjuk, mint legvalószínűbbet. A külpolitikai viszonyok, a mint azt Karácsonyi bemutatja, ezt a dátumot igen plausibilissé teszik, az ország belső viszonyai — a mennyiben azokat ismerjük — szintén kedveznek neki, végül teljesen megbízhatatlan hagyományokon kívül — pl. Anonymus — nincs komoly érv, a melyet ellene lehetne felhozni. Ez eredmény említett praemissája azonban az, hogy a régi Szlavónia azon időben nem tartozott Horvátországhoz, hanem a német birodalomnak, illetve a karantánstejer herczegségnek képezte részét. Itt a szerző feladja azt a régebbi álláspontját, mely szerint ez a terület Szent István korában a maga hatalmas erdőségével aféle terra nullius, jóformán lakatlan országválasztó köz volt. A mi az új álláspontot illeti, bizonyos, hogy az, legalább is a Karoling császárság korára megáll, sőt később is, be egészen a magyar honfoglalást követő időkig.1 Hogy a későbbi időkben is így volt ez, az feltehető, sőt felette valószínű, bár a birodalomnak ezen távoli határterületén épen nem tarthatjuk kizártnak a gyakori és nagy változásokat. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy ezen területek XI. századbeli politikai helyzetére vonatkozó világos, kétségtelen adatunk nincs. A szerző mindenesetre nagy körültekintéssel, erős logikával bizonyítja feltevését, úgy hogy azt magam részéről tartom oly bizonyosnak, mint bármely más történeti állítást, a melyhez nem egyenesen bizonyító adatok, hanem közvetett bizonyítékok, következtetések útján jutunk el. Feltétlen bizonyosságról itt persze nem lehet szó. Hogy példát említsek, szerző 1065 vagy 1066-hoz felhozott adatához azt a következtetést is lehetne fűzni, hogy a régi Szlavóniának legalább egy része horvát uralom alatt állott s így érintkezett egymással Karinthia és Horvátország, habár a valószínűség Karácsonyi János feltevése mellett szól is. Elég az hozzá, sikerült neki feltevését jóval valószínűbbé tenni, mint a milyenek az eddig hangoztatott állítások. Innen kiindulva aztán, ismertetve Szent László viszonyát IV. Henrikhez s összeköttetéseit — különösen rokoniak — a német ellenzékkel, meggyőzően mondja el, miért hódította meg nagy királyunk 1 L. erre vonatkozólag mindazon kivűl, a mit szerző jelen dolgozatában elmond, továbbá az általa idézett Hasenöhrlön kivűl Ludmill Hauptmann : Politische Umwälzungen unter den Slovenen . . . bis z. Mitte des neunten Jahrhunderts. (Mitteilungen d. Instituts f. ö. G. 1915. 229—287.)
