Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

PÓR ANTAL EMLÉKEZETE. 34I 1316 november 15-ikén született. Születését titokban tartották, mert féltették a gyermek életét Artois grófnétól, ki a trónt vejének, a későbbi V. Fülöpnek akarta megszerezni. Csak a grófné halála után indítottak diplomatiai eljárást jogainak elismerésére s a trónkövetelő e végett 1357 szeptember 3-ikán személyesen járt Budán. Lajos király őt a legmelegebben ajánlotta az európai udvarok pártfogásába, de a trónt nem szerezhette meg neki. Az életöket megíró Pór Antal tudta, hogy egy rendszer sem teremt merő kitűnőségeket,1

de egyhelyütt2

mégis bevallotta, hogy nem győzi mind elősorolni azokat a jeleseket, kik az Anjouk trónjának erős támaszai voltak. Mert — úgymond —· »ki tudja az ég csillagait megszámlálni ? Sok csillag tündöklött akkor a magyar égen, pedig napja sem ragyogott soha fényesebben, mint Nagy Lajos idejében«. Pihenni nem tudó fáradsággal3

tizenkét esztendeje búvárkodott már az Anjouk korában, melyet mások is kutattak ; de úgy érezte, hogy »mennél mélyebben bocsátkozik le a történet aknáiba, annál szélesebben tárúl föl előtte a teendők mezeje és annál fényesebbnek látja hazánk elmúlt dicsőségét«. Nyugodtabb, higgadtabb eljárást még sem lehet kívánni, mint a hogyan a régi dicsőségnek ezt a fényét főmunkájában, Nagy Lajos életrajzában, ő állítja be. »A teendők mezején«, a hogy feladatát nevezte, egyetlenegy szóvirág sem nyílik ; de a meddig a szem lát, mindenütt az események aranykalászai ringatóznak. Egyformaságuk fárasztja a szemet ; de bizonyos, hogy belőlük Pór az igazság magvait csépeli ki. Szónokiasság nélkül, pusztán a megismert sok ezer igazságból állítja elénk Lajos király nagyságát, melyet nem vitat, de elvitatni sem enged, mert rideg adatok alapján kétségtelenül állapítja meg. Nincs okunk bánkódni a miatt, hogy nem élt az aesthetizáló historikusok legerősebb fegyverével, írói egyéniségével. Azt mondhatná nekik, a mit Janus Pannonius mondott a klasszikus költőknek, hogy » dicsőségem most már egy a tietekkel: Fegyverem a tárgy ; és szó a ti fegyveretek.« Egyszerűbben s mégis színesebben alig lehet kezdeni és befejezni a történelmet, mint a hogy azt ő tette Nagy Lajos életrajzában. Szoros időrendben haladva, szinte meg-1 Pór, Nagy Lajos, 17. 2 U. o. 33. a U. o. 618.