Századok – 1916
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337
358 DR. MÁRKI SÁNDOR. köznemesek sorából emeltek ki. Ezek az új aristokraták, »a szent korona jobb ágai« Pórban gondos és lelkiismeretes történetíróra találtak. Sokan egyenesen neki köszönhetik, hogy tetteik, érdemeik félezer esztendőnél nagyobb idő múlva is hozzájok illő fénynyel ragyognak a történelemben. A sorozatot a Századokban 1 Köcski Sándorral kezdette, az országbíróval, a kiről I. Károly maga is mondotta, hogy a magyar király hatalmát rettenetessé tette az összes külföldi nemzetek előtt. Megállapította róla, hogy az országbírót fennmaradt ítéleteiben éles fölfogás, világos gondolatmenet, biztos jogérzet, különösen pedig a hazai törvényes szokások bő ismerete jellemzi, s hogy tudományával, erős jogérzetével a nép legfőbb érdekeit mindhalálig (1328) híven szolgálta. Pór a sorozatot az Aba-nemzetség két kitűnő emberével, a Lipóczi és Nekcsei testvérekkel folytatta,2 kiknek nagy érdemeit Károly király a család hatalmának növelésével hálálta meg. A fiatalabbat, Sándort, a rozgonyi hőst, Pór a törvényes hatalom egyik vitéz helyreállítója gyanánt, az öregebbet pedig, Demeter tárnokmestert, olyannak mutatja be, »a ki huszonöt évig csöndesen, szerényen, önzetlenül működött az ország javán, kiengesztelte az ellentéteket, rendezte a zilált gazdasági viszonyokat s alapját vetette meg az akkori Magyarország nagy jólétének«. S a tanulmány végén igazat adunk az írónak : ezek a férfiak méltók, hogy • a magyar nép jó emlékében újra helyet foglaljanak. Ellenben sötét színekkel festi 3 a Németúj váriak egyik serviensét, Bogár Istvánt, mint rakonczátlan, vakmerő, hatalmaskodó, megbízhatatlan embert, a ki magára zúdította a somogyi és tolnai ellenzéket, mikor egyszerre átállott Károly királyhoz és az ő kegyeit kereste. Viszont a Csákok serviensét, Bogárfia Mártont jóravaló vitéznek mondja, a ki alkalmasint urának, Csák Máténak engedelmével lépett a király szolgálatába, melyben nagy érdemeket szerzett. Pór derítette föl először Tóth Lörincznek, I. Károly főzászlótartójának s Nagy Lajos tárnokmesterének életét is,4 a melyről a történelem odáig jóformán semmit sem tudott. Bizonyára igen nagy a keret, a melybe Tóth Lőrincz képét helyezi s határozottan ez a kép is csak a tárnokmestert ábrázolja. Ott sem színezett, a hol ezt megtehette volna, 1 1888. 785—797. 2 1890. 20—43. 3 Bogár István és Bogárfia Márton. Századok, 1890. 217—230. 4 Századok, 1891. 346—377.
