Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

PÓR ANTAL EMLÉKEZETE. 355 s az Anjou-korra vonatkozó minden régibb és újabb feldol­gozásnak alapos ismeretével egészítette ki. Kútfők kritikai kiadására kedvet és hajlandóságot érzett magában. Pl. szerette volna Gravina Domokosnak Muratori­nál megjelent krónikáját (De rebus in Apulia gestis) bonczol­gatni, Nagy Lajos és mások okleveleivel, az egykorú króni­kákkal és egyéb történeti kútfőkkel egybevetni, elég felülete­sen kétségbe vont hitelét megállapítani s az egész könyvet az Akadémia Monumentái közt jegyzetekkel közrebocsátani. »Egykoron azt hivém —· mondta 1 — magam vállalkozhatom e terhes munkára, de . .. ars longa, vita brevis !« Azonban így is közrebocsátott néhány kútfőtanulmányt. Legbecsesebb munkáját ebben a nemben János küküllei föesperesröl, Nagy Lajos krónikásáról írta.2 Értekezését két részre osztotta. Az egyikben megállapította, hogy a küküllei főesperes nemes Tótsolymosi Apród János volt s egybeállította az életére vonatkozó, idáig alig ismert adatokat ; a másik részben az életrajznak ismert kiadásait bírálta, mivel annak eredeti példányát ő sem ismerte. Kimondotta, hogy ez az életrajz hitelesség és szerkezet tekintetében középkori krónikáink közt az első helyen áll ; az oklevelek bővítik ugyan, de meg is erősítik adatait, minek következtében az a magyar törté­netíróra nézve nélkülözhetetlen kútfő. Nagyon keményen ítéli meg Czarnkowi János főesperest, a magyar Anjouk lengyel krónikását,3 sőt vele együtt a len­gyel történetírást is, a mely, Dlugosson kezdve Caroig, ezt a hazug és rágalmazó krónikást másolta. Tulajdonképen Czarnkow krónikájának csak azt a fejezetét bírálta, mely­ben az író tisztázni akarja önmagát Kázmér király sírja fel­törésének vádja alól, mit azonban Pór egy 1372 junius 10-ikén kelt hiteles okirattal bebizonyítottnak vél. Nem tartotta lehe­tetlennek,4 hogy a lengyel Opuli László herczeg, Magyarország nádora, szintén követte rokonának, IV. Károly német-római császárnak példáját s megírta »eszmékben és változatban gazdag élete emlékezéseit«, melyek, ha ránk maradnak, a XIV. század második felének történetét világosabban és talán igazabban tárják elénk. Különben a lengyel nemzet iránt érzett élénk rokonszenve mellett is kijelentette,5 hogy 1 Századok, 1902. 582. 2 U. o. 1893. ι—15., és 89—106. 3 Erdélyi Múzeum, 1904. 169—176. és 249—254. 4 Pór, Opuli László 26. 5 U. o. 31. A 33. lapon sajnálja, hogy lengyelül nem tud s magas kora miatt nem is vállalkozhatik e nyelv megtanulására ; de 23*

Next

/
Thumbnails
Contents