Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

PÓR ANTAL EMLÉKEZETE. 34I tányolnunk, mivel a külvilágnak az emberi szellemre való befolyását s ennek a szellemre gyakorolt irányadását ritkán vonhatjuk kétségbe. De elismerte,1 hogy a történetíró optikai csalódásba eshetik, kivált ha tárgya kissé távolesik, nincs kellően megvilágítva, s a kritika szeme nincs eléggé fölfegyverezve. Megesik rajta is, másokon is, a kik pátriám illustrare törekednek. Szégyennek ezt annyira sem tartotta, hogy néhányszor önmagát is helyreigazította ; mert nevetségesen önhitt, a ki azt hiszi, hogy hibátlan történeti művet írt vagy írhat. Már a társulatunk folyóiratában, a Századokban írt első czikkét sem közölte a maga kutatásainak megdönt hetetlenségébe vetett hittel ; mert egyszerűen felhítta a Történelmi Társulat tagjait, hogy vitassák meg, mennyiben helyes az a föltevése, mely szerint II. Miklós győri püspök (1308—1336) a Hédervári-nemzetségből : de genere Hedruh származott.2 S mivel magára nézve elismerte, egy újabb czikkében 3 másnak is törvényül ajánlotta Dacherynek azt a mondását, hogy »qui odit correctionem, odit sapientiam«. Erre hivatkozva vitatta, hogy a németújvári vagy güssingi grófokat — kiket, mint Volfer gróf ivadékait, szintén a Héderváriak közé számított — nem Kőszegi, hanem »talán helyesebben« Güssing eredeti magyar nevén Kőszíni grófoknak kell nevezni. A történetírás azonban megmaradt a Németújvári, vagy a Bunyitay által4 ajánlott Kőszegi elnevezés mellett. Pór tehát tizenöt esztendő múlva 5

még egyszer visszatért arra a kérdésre, hogy Kőszegiek-e, vagy Kőszíniek-e s lehet-e Volfer nemzetségét Kőszegieknek nevezni ? Karácsonyival szemben, ki a Magyar Nemzetségekről írt nagy művében Németújvári grófok helyett Kőszegieket írt s ennek okát a Századokban6 külön is fejtegette, Pór »nem érezte magát ludasnak abban, hogy egyszer kimondott állításához makacsul ragaszkodnék.« Hiszen egyik bírálatában Karácsonyi is elismerte róla, hogy módosította némely véleményét, a melynek téves voltáról meggyőződött. De azzal, hogy egyik-másik támadásra nem felelt, az ellenvéleményt még nem fogadta el ; mert nem azokkal tart, a kik szerint qui tacet, consentire videtur ; hanem azokkal, kik szerint qui tacet, nihil dicit. Azonban Karácsonyi iránt való tiszteletből nem hallgat, hanem ki-1 Erdélyi Múzeum, 1893. 44<">· 2 Századok, 1887. 836—8. 3 U. o. 1888. 252—5. 4 U. o. 1888.'27· 5 U. o. 1893. 475—6. és 566—7. 6 U. o. 1904. 371—5· Századok. 1916. VI. füzet. 23