Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

342 DR. MÁRKI SÁNDOR. 1858 májusában igazgatójával Bécsből hazajövet, Palu­gyai pozsonyi Zöldfa-vendéglőj ében egy asztalhoz kerülvén Ipolyi Arnold zohori plébánossal, bemutatkozott a Magyar Mythologia nagynevű írójának. »Nem szükséges, hogy meg­ismertesse magát — szólt Ipolyi nyájasan ; — ismerem a Családi Lapokból« s megdicsérte ott megjelent czikkeit. Az irodalommal foglalkozó fiatalabb papoknak akkor Ipolyi volt az eszményképe ; ez a fogadtatás tehát rendkívül jól­esett Pórnak. Eletére, írói munkásságára — saját nyüat­kozata szerint1 — Ipolyi elhatározó hatást gyakorolt tevé­kenységével, melyet folyton figyelemmel kísért ; s tanul­ságot, lelkesedést merített életéből és műveiből mindenha. Azzal is hatott rá, hogy munkára buzdította, irányt mutatott neki, ajánlotta, pártolta mindenütt. Azt is szerette tehát, a kiről Ipolyi jól vélekedett. »Megszerettelek — írta hozzám —· az első pillanattól fogva, mikoron nevedet Ipolyi ajkáról hallottam.« Hogy a történelemben még alaposabban kiképezze magát, 1858 októberében visszatért a Pazmaneumba s két esztendeig látogatta a bécsi egyetem bölcsészeti karát. Legkedvesebb tanára Aschbach József volt, a ki Zsigmond császár és király történetével keltett legnagyobb feltűnést ; most azonban, mint az egyetemes történelem tanára, a rómaiak korával foglalkozott legszívesebben. Utóbb Pór maga is megírván Róma történetét, ennek előszavában »hálásan emlékezett meg Aschbach élvezetes előadásairól, melyek a történettudomány szeretetét benne melegen éleszték és melyekről tett jegyzetei mind az anyag elrendezésénél, mind némely kétes pont földerítésénél nem kis segélyére szolgáltak«.2 Tanulótársai közül jeles tehetségénél, komoly igyekezeténél és kiváló szorgalmánál fogva nagyrabecsülte Zeissberg Henriket,3 a ki utóbb 1863-tól kezdve valóban szép történelmi munkásságot fejtett ki s a bécsi egyetemnek és Rudolf trónörökösnek történelemtanára lett. Nagyszombatban a gymnasium igazgatását időközben Aschner Tódor vette át, de attól kellett tartania, hogy annak élén csak rövid ideig maradhat, mert az intézet meg­szűnik. Azonban Scitovszky herczegprímás 1865 április 27-ikén a káptalani gyűlésen újraalapította az intézetet mint érseki főgymnasiumot, s április 30-ikán Aschnert újra 1 Pór, Ipolyi, 5—6. 2 Pór, Róma története, IV. lap. 3 Pór jegyzete a Századokban, 1909. 654.

Next

/
Thumbnails
Contents