Századok – 1916
Tárcza - Téglás Gábor †; írta Ortvay Tivadar 325
TÁRCZA. 335 Téglás Gábor f. Súlyos veszteség érte régészeti tudományunkat Téglás Gábor váratlan elhúnytával. Ő volt amúgy is szűkösen kimért archeológiai szakmánk egyik leginkább számbavehető munkás tagja. Évtizedek óta fáradozott ritka buzgósággal és szívós odaadással kivált a régiség római szakaszának tanulmányozásában. Elkezdve az ős-archaeológia kutatásán, mindinkább egyesítette erejét a római történetnek hazánk területén lejátszódott részletének kinyomozására. Főleg mégis az erdélyi részek, az egykori Daciának felkutatására törekedett. Nem kalamáris előtt ülve, combinatio útján, hanem a szabad természetben igyekezett autopsiával, a vidék fáradságos bejárásával, a dűlők és erdők kifürkészésével lehetőleges fényt deríteni a római-dák múltra. Első sorban a határok, a közutak, az erődművek, a sánczok s egyes telephelyek megállapítása foglalkoztatta őt s adott neki annyi munkát, hogy végzésére fáradhatatlansága sem volt elég. Nem is szorítkozott tisztán a hazai területre, be kellett járnia nagy részét a szomszéd országok, Románia, Bulgária, Szerbia területének is, mert a római vonatkozások ide is utaltak s ha mindazt, a mit teszem a balkánországi sánczok és utak tekintetében véleményezett, nem is fogadhatjuk el készpénzűi, mégis kétségtelen, hogy önálló véleményének felállításával a kutatás sikerét előmozdította s azt előbb-utóbb, hogy dűlőre jusson, siettette. Ha nem volt olyan epigraphikus, mint Torma, volt oly jó forrásismerő, mint akár sok külföldi tekintély s tőle el nem vitathatni azt a tényt, hogy corrigálólag szólott bele a külföld tudósainak vitatkozásaiba. Kétségtelen, hogy az egykori daciai főváros topographiájának kinyomozása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, ásatásaival megállapította az egykori dák metropolis egyes főhelyeit, kivált az amphitheatrum felásásával kötelezte le magának szakmája híveinek háláját. Hogy ezeken kivűl igen sokat tett a hunyadvármegyei múzeum ügyében, fokozta az ottani régiségegyleti élet tevékenységét, gyűjtött és buzdított, a szakközlönyökbe irott számos czikkével és nagyobb tanulmányaival minden időben élénken tartotta fenn a közérdeklődést, azt ellenfelei sem tagadhatják. Az a czikke, melyet legutóbbi időkben Julius Berenicianus hadjáratáról a Budapesti Szemlébe írt, nemcsak érdekességénél, hanem eredetiségénél fogva is lekötötte a szakkörök figyelmét. Eltalálta-e igazán Decebalus utolsó menekülése színhelyének megállapítását, még nem merjük szentül állítani, de az bizonyos,
