Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 267

268 HÓMAN BÁLINT. A kezdetlegesebb kulturális és gazdasági színvonalon álló népek mindig velük kereskedelmi érintkezésben álló magasabb kulturájú népek vagy államok pénzrendszerét vették saját pénzverésükhöz mintaképül. A dolog természetéből folyik, hogy e téren az idegen hatás jobban érvényesül, mint bárhol másutt. A magyar pénzrendszer alapításakor — már a külforgalom könnyebb lebonyolítása szempontjából is — csatlakozni kellett az akkori, fejlett, külföldi pénzrendszerek valamelyikéhez. Két út állt Szent István előtt. Egyházi és világi politikája, családi összeköttetései és az ország kulturális színvonala magyarázzák meg, hogy pénzrendszere megalkotásánál miért vette mintául a frank-bajor pénzrendszert és nem a sokkal fejlettebb byzanczit. A történetírás legkényesebb feladatai közé tartozik a XI. századi és különösen a Szent István-korabeli magyar intézmények ismertetése. Az írott források csekély száma a legellentétesebb nézetek és legkülönbözőbb elméletek vitatására és felállítására adott alkalmat. Bár nem oszthatjuk azt a feltevést, mintha a XI. századi intézmények részletes vizsgálata — az ismert források mellett — meddő törekvés volna, el kell ismernünk, hogy a történetíró csakis a legóvatosabb kritika alkalmazásával foghat e munkához és eredményei még ez esetben is gyakran problematikusak maradnak. A források hiányos voltában rejlő nehézségeket Szent István pénzrendszerének vizsgálatánál is érezzük, de — bár írott forrásaink alig adnak felvilágosítást — sokkal kisebb mértékben, mint más intézményeknél. A pénztörténet forrásai közt első helyen a pénzleletek állnak és Szent István pénzei oly nagy számban maradtak reánk, hogy azok alapján teljesen kielégítő képet rajzolhatunk pénzveréséről. Szent István pénzeinek (CNH. I. ι—4.) 1 éremrajza szorosan csatlakozik a X—XI. századi német pénzek egyik csoportjának éremrajzához. Az elő- és hátlap rajza azonos. A körirattól gyöngysorral — a hátlapon kettős vonalkörrel —· elválasztott belső kört egvenkarú kereszt metszi, a melynek felső szára a körirat elejét és végét elválasztó kis keresztben végződik. A belső kör és kereszt alkotta négy mezőben négy 1 CNH = Réthy László, Corpus Nummorum Hungáriáé. I—II. Budapest, 1899—1907.