Századok – 1916

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: A háború és a nemzeti 209

A HÁBORÚ ÉS A NEMZETI ESZME. 213 és társai ma, tudva, nem tudva, szintén ott vannak abban a táborban, a mely a ors/ágnak és nemzetnek a »barbár hordáktól« való megvédésére katona és hadvezér után kiállt. Bármennyire látszik is mindez a ma történetének, mégis csak történelem az, mely — bár kétségtelenül újszerű beállításban — ennek a nagymultú emberi tudománynak örök kérdéseit veti fel, a melyekkel a történetvizsgálónak máris szabad foglalkoznia. S mindez a háború előzményeivel és alapokaival áll szoros kapcsolatban. Tekintsük ezeket közvetetlen benyomásainktól és érzelmeinktől kissé távolabb eső álláspontról lehető történetírói tárgyilagossággal. I. A jelen háború — ha nem személyi, hanem mélyebben működő okait vizsgáljuk — elsősorban kétségtelenül a rendkívüli erőre kapott s a fentebb érintett elméleti sociálista és radikális kosmopolita eszmékkel szemben a kritikus pillanatban szintén diadalmaskodó nemzeti eszme hatása alatt támadt. Ezen legmagasabb kulturértékeket tartalmazó eszme — melynek az emberiség annyi nemes vetélkedést és annyi nagyszabású alkotást köszönhet — alapjában és általánosságban véve alig egyéb, mint az újabb kor nagy társadalmi alapelvének : az egyéniség szabad érvényesülése elvének az egyes egyénről rokonelemeket tartalmazó nagyobb társadalmi egységekre való átvitele. Ha az egyes egyénre nézve léte után az ő saját egyénisége legdrágább s lételének biztosítása után az ő saját egyéniségének kifejtése és érvényesítése a legfontosabb : bizonyára ez áll az egyes nemzetekre is. De mint az egyes emberi egyéniség, úgy a nemzet is szemben találja magát más egyéniségekkel, azaz nemzetekkel, s ezek hasonló, néha igen heves, szélsőségekre hajló törekvéseivel. S ez harczot szül, melyben az erősebb fog győzni. Európának, sőt némi fogalmi különbségekkel a föld kerekségének számottevőbb nemzetei, különösen az utóbbi évtizedek alatt, szinte megdöbbentő hirtelenséggel jutottak