Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128

BRUTUS MAGYAR TORTENETENEK FORRASAI. 43 szemben hitelesnek tekinti. Azt sem tartja Brutus valószínűnek, a mit Jovius az esztergomi érsekről és Perényiről mond el : hogy Szapolyai csak a szultán kívánságára fogadta vissza óket kegyébe.1 Brutus Jovius művét nyomtatásban ismerte s ennek igen nagy hasznát vette, mégis legállhatatosabb gáncsolói közé tartozik.2 Hogy olyan nagy ellensége Joviusnak, annak oka a római pápákról és különösen a Mediciekről való felfogásuk különbözősége ; hogy nem osztozott vele a Mediciek elleni gyűlöletben, ez az, a mit Brutus nem tud megbocsátani Joviusnak. Brutusnál a Mediciek ellen érzett eme gyűlölet különben egészen érthető, ha meggondoljuk, hogyan hathatott rá, ki hazáját szeretni soha meg nem szűnt, X. Leó pápa eljárása, ki Európa összes fejedelmeit rázudította Velenczére. Szolimán visszavezette seregét Budára, hol magához hivatva Szapolyait és a főbb magyarokat, a szent koronával az országot átadta Szapolyainak és a magyarokat iránta való hűségre intette.3 Ezek után seregével és Jovius szerint,4

60.000 rabbal visszament országába, némi csapatot hagyva Szapolyai védelmére. Ferdinánd könnyen visszaszerezhetőnek vélve azt, a mit elvesztett, Buda visszafoglalására Rogendorf vezérlete alatt sereget küldött. A német sereg azonban éhséget szenvedett, azonfelül dögvész is ütött ki. Mivel értesültek róla, hogy Szapolyai segítségére Bánffy János tekintélyes sereget gyűjtött és Mehemed bég is közeledik, Buda alól elvonultak. Szapolyai megszabadulva az ostromtól, Váradra ment, nemsokára pedig Esztergomban Ferdinánddal fegyverszünetet kötött. Brutus átveszi Zermegh e hibás adatát ; tényleg ugyanis Visegrádon kötöttek három hónapra fegyverszünetet.5 — Hátra volt még a hatalmaskodó és a közbiztonságot veszélyeztető Móré László megfékezése, kinek Palota nevű vára ellen Laszky indult törökmagyar sereggel. Móré gyengének érezve magát, éjjel megszökött, várát pedig földig lerombolták.® Szolimán új hadjáratra készült Bécs ellen, annál is inkább, 1 Β. II. 381. 3 Pray Brutusnak leveleiben, vagy művében tett megjegyzései alapján, a Jovius művével való összehasonlítás nélkül azt állítja, hogy Brutus elvétve használta Joviust. (». . . in quibusdam etiam Jovium sequutus, tametsi hunc saepicule carpat.« Index Rar. Libr. 203. a Β. II. 381—383. = Zermegh. (Schw. II. 397—398.) 4 Β. II. 384. = Jovius (II. 110. ) * Acsády i. m. 87. * Β. II. 385—403. = Zermegh. (Schw. II. 399—408.) Β. II. 404—405. : reflexiók.