Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 116

HÓMAN Β. — A MAGYAR PÉNZVERÉS SZENT ISTVÁN KORÁBAN. II7 megfelelő értékűnek tekintett és rendszerint az illető nép termelésének egyik főczikkét képező — termények, állatok vagy tárgyak állandó értékűeknek tekintetnek. Ezek mint értékegységek más termények és tárgyak értékének meghatározására szolgáló fizetési eszközzé, pénzzé válnak. Kezdetleges népeknél tudunk állatpénzről (többnyire szarvasmarha, juh), vászonpénzröl, bőr- vagy prémpénzről. Görögországban és Rómában a szarvasmarha és a juh, a XI. századi magyaroknál a tinó (iuvencus), Szlavóniában s másutt is a szláv népeknél a nyestbőrök (martures) darabja, az északi germánoknál bizonyos hosszúságú vászondarabok, más germán törzseknél a tehén rendes fizetési eszközül használtattak. A terménypénzek közt különálló helyet foglal el a veretlen érez mint fizetési eszköz. A rezet, ezüstöt, aranyat termelő népek szívesen használják e fémeket fizetési eszközül. Mint a legfontosabb fényűzési és ipari czikkek anyagai, kétségkívül nagyon alkalmasak is voltak e czélra, mert értéküket nem kellett nagyobb ingadozástól félteni. Fejlettebb gazdasági viszonyok közt lép fel az érezpénz. Valamely meghatározott fémből állandó •—- legalább is törvényesen állandó — súlyú darabok készíttetnek a forgalom lebonyolítására szánt állandó fizetési eszközül. A szomszédos népekkel való békés vagy háborús érintkezés természetszerűleg vonja a kereskedelmi forgalmat maga után. Ez viszont a másik nép fizetési eszközeinek megismerését. Innét van, hogy a magasabb kulturájú népekkel szomszédságba kerülő népeknél az érezpénz fogalma jóval előbb válik ismertté, forgalma jóval előbb indul meg, mintsem a belföldi pénzverés megkezdődnék. Természetes, hogy a mikor valamely nép eléri a gazdasági fejlődés oly fokát, a melyen a pénzverés szükségletté válik, valamelyik szomszédos népnek nála is elterjedt és forgalomban levő pénzét s az e pénzt kibocsátó állam súly- és pénzrendszerét veszi át.1 * * * 1 A kelta népek görög-maczedón eredetű pénzeiről v. ö. Blanchet. Manuel de numismatique française. I. 5—9. 1. — Seebohm. Tribal custom. 8—9. 1. és Monumenta historica Britannica. I. London, 1848. CLII. 1. — Az ó-keleti, arab, etruszk, görög és római pénzrendszer összefüggéséről v. ö. V. Queipo. Essais sur les systèmes metriques et monétaires. I-—III. Paris, 1859. Hultsch id. m. és Kovács István. Etruria pénzrendszere. (Erdélyi Múzeum. 1909.) — A római és irank pénzrendszer összefüggéséről a megelőző fejezetben szóltunk.