Századok – 1916
Értekezések - WERTHEIMER EDE: Magyarország és a forradalmi propaganda - 97
MAGYARORSZÁG ÉS A FORRADALMI PROPAGANDA. ΙΟΙ sen egyetértett a tervvel. Azonnal értesítette a Polizeihofstelle elnökét a jó fogásról és kérte, tegye meg a szükséges rendőri intézkedéseket az egész szövevény leleplezésére. Olyan fontosnak tartotta az esetet, hogy a következőket mondotta Sedlnitzkynek : »Ez egy oly jelentés, mely ha igaz, egy csapásra felfedi az összes felségáruló törekvéseket Ausztriában ; ha véletlenségből mégis nyilvánosságra kerülne, nem találhatnánk már helyette semmi kárpótlást, a miért is a vizsgálatot csak a legmegbízhatóbb, legtitoktartóbb és legügyesebb hivatalnokok intézhetik és vezethetik. Sőt azt kívánnám, ha Nagyméltóságod a czél elérésével ezt összeegyeztethetőnek találja, hogy a jelentés főmomentumai egyedül az ön és az én személyes tudomásomnak maradjanak fönntartva.1 Sajnos, nem tudjuk, milyen eredményre vezetett a Metternich és Sedlnitzky megindította eljárás, az acták erről már nem adnak felvilágosítást. Csak annyi bizonyos, hogy a párisi comité akkor a bécsi névtelen levélre nem szándékozott válaszolni. Csak arra kérte elővigyázatosan egyik emissariusát, Kempfet, hogy érdeklődjék magyarországi elvtársai útján Weiler és adatai megbízhatóságáról.2 Többet erről az ügyről sem tudunk mondani. Ha talán Weiler felkutatása eredménytelen is maradt, azért ez nem mentette fel a kormányt azon gondja alól, hogy ellenségei tevékenységével törődjék. Megakadályozták ezt azok a folytonosan érkező feljelentések is, a melyek az absolut kormány megbuktatására irányuló próbálkozásokról szólottak. A törvényes hatalom, mint a minden oldalról üldözött vad védekezett mindazon forradalmi egyesületek ellen, a melyek vagy már fennállottak, vagy csak alakulóban voltak. A kormányt minden pillanat figyelmeztette arra a veszélyre, hogy a régi államépületet levegőbe röpítik. Rémülten látta, hogy minden sarka tüzet fog, hogy az egyik helyen elfojtott tűz, a másikon tüstént annál hevesebben tör ki. A tűz pillanatnyi elfojtására a kormány minden eszközt kipróbált, csak arra nem gondolt, hogyan lehetne a tűz kitörését végérvényesen elkerülni. Nem jutott eszébe a széltében terjedő forradalmi mozgalom igaz okát kikutatni. A tömegösszeesküvések okát nem a saját, a szabadságtól irtózó magatartásában kereste, hanem egyedül az átkozott újítási vágyban. Az 1789-iki és 1830-iki események 1 Metternich Sedlnitzkyhez, 1834 nov. 27-én. Bm. lt. 2 Apponyi Metternichhez, Páris 1834 nov. 18-án. U. ott. \