Századok – 1915

Történeti irodalom - K. Kováts Gyula: Ünnepi beszéd. Ism. –y. 88

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. döt mondott, midőn hatalmát az erény érdekében kellett volna kifejteni. A népben azt a véleményt keltette, hogy az egyedüli elfojtandó bűnök a kételkedés abban, hogy az egyház az ismeretlen (a megismerésünkön felül eső) dolgok felől megbízható ismerettel rendelkezik és a boszorkányok szombatján való részvétel. Az egyedüli érdem, a mit hosszú, tűz- és vérnyomokkal jelölt pályáján felmutathat, a katharusok veszélyes tanának elnyomása ; de itt is fölöslegesnek mondhatjuk tevékenységét, minthogy ez a tan az önfelbomlás csíráját magában hordozta, úgy hogy a magasabb bölcseség nyugodtan kivárta volna, mig azok maguktól elmúlnak. így a részrehajlatlan történetírás ítéletének úgy kell hangzania, hogy az inquisitio egy eltévesztett buzgalom rettenetes terméke volt, amelyet önzés és uralomvágy a maga hasznára fordított, hogy az emberiség magasabb törekvéseit elfojtsa és alsóbbrendű ösztöneit feltüzelje. A mű a bejárt nagy területnek megfelelően bámulatos széleskörű forrástanulmány és mélyreható levéltári kutatások alapján készült ; a szerző mindenütt az eredeti vagy elsőrendű okmányokra és forrásokra támaszkodik előadásánál. E forrásokat a német kiadó e kötetben is kiegészítette a mű elkészülte óta megjelent, vagy esetleg a szerző előtt ismeretlen idevágó dolgozatok idézésével. Dr. Rácz Lajos. K. Kováts Gyula: ünnepi beszéd, melyet a budapesti kir. m. tud. egyetem újjáalakításának CXXXIV. évfordulóján mondott. Budapest. 1914. 8°. 21 1. A budapesti egyetem ősi bevett szokása, hogy minden év május 13-ikán, Mária Terézia születésének évfordulóján a mindenkori rektor az ilyenkor megtartott ünnepségen beszédet mond, a mely az egyetem újjászervezőjének, a nagy királynőnek személyéhez szokott kapcsolódni. Tudományos szempontból az ilyen rövidre fogott alkalmi beszédek nem nagyjelent őségűek. A mikor most mégis szóba hozzuk Kováts Gyula beszédét, erre az indít, hogy az egyházjog kiváló búvárának véleménye Mária Terézia egyházpolitikájáról mindenkor érdekes. Kováts Gyula a kérdést egész terjedelmében áttekinti, nemcsak Mária Terézia állásfoglalását a curiával szemben és érdemeit a római katholikus egyház szervezeti kérdései körűi, hanem érinti viszonyát a protestantismushoz és főkép a görög egyházhoz is. A legbehatóbban, — a mi a dolog természetéből foly, — a patronatus kérdését tárgyalja. És itt két pontra akarunk utalni. Köztudomású, hogy rendi alkotmányunk eltérései az osztrák bürokrata államszervezettől mennyire elömozdí-.