Századok – 1915

Történeti irodalom - Magyarország Czímeres könyve. Ism. Dőry Ferencz 73

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. A Czímeres könyv szerkesztői azonban legtöbbször megelégszenek egy vagy két czímeres pecséttel ; sőt ezeket is igen gyakran az erdélyi homagiale instrumentum-okból (hűségeskü-jegyzőkönyvek) veszik, holott ismeretes, hogy az ilyen homagialisok aláírásánál igen sok aláírónak nem lévén pecsétnyomója, más jelenlévő pecsétjét nyomta a saját neve mellé, s ennélfogva ezen adatok csak óvatossággal használhatók. A Czímeres könyv további fogyatkozásai a szerkesztésből folynak. Mint fentebb említettük, a kötetben a czímereknek csak kisebb része van lefestve vagy lerajzolva, míg nagyobb részükről csak leírást kapunk. Hogy mi alapon osztottak be a szerkesztők valamely czímert e két kategória egyike vagy másika alá, arra nem tudunk rájönni. A helyes elv nézetünk szerint az lett volna, ha a szerkesztők olyan esetekben, a midőn csak czímerleírás állott rendelkezésükre, — pl. a czímeres levélmásolatoknál — pusztán leírást, egyébként pedig czímerrajzot adtak volna, ök azonban egészen önkényesen, leírás alapján is közölnek festett czímert s megfordítva. Igaz ugyan, hogy az általunk felállított elv szerint több czímert kellett volna megrajzoltatni s ez az amúgy is költséges munkát még jobban megdrágította volna ; nem szabad azonban feledni azt, hogy a laikus közönség igen gyakran nem lesz képes az adott leírás alapján megszerkeszteni a kívánt czímert. A kötet költségei pedig lényegesen csökkenthetők lettek volna, lia a kötet kiadója színes czímerek helyett megelégedett volna Siebmacher mintájára egyszerű fekete nyomású, heraldikai színjelzéssel ellátott czímerekkel, közölve a szövegrészben minden czímer pontos leírását. Nézetünk szerint a czímer leírását a lefestett czímereknél sem lett volna szabad mellőzni, mint azt a szerkesztők tették. A leírás ugyanis a festmény helyességének ellenőrzésére szolgál. Czímeres levelekben nem ritka az sem, hogy a czímerfestmény és leírás között eltérés van ; erről a czímerkönyvnek szintén számot kellene adnia. Mindezeknél nagyobb hiánya azonban a kötetnek, hogy igen sok czímerről sem rajzot, sem leírást nem ad, hanem csak utal valamely más kiadott munkára vagy valamely levéltárban őrzött adatra.1

Valótlanságot állítanak tehát a szerkesztők, midőn a Bevezetésben mind e mellett elég bátrak azt írni : »E czímerek közül több mint fele (? !) illusztrálva jelenik meg 1 Többek között — bár a szerkesztők a rövid bevezetésben mint rendkívül értékeset külön kiemelik — nincsenek sem rajzban, sem leírásban közölve a vatikáni levéltárban őrzött »czímerei azoknak a keresztes vitézeknek, kik Albornoz biboros vezetésével 1357—1361. években Itáliában küzdöttek, melyek czímeranyagunkat