Századok – 1915

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Mátyás törekvései a császári trónra. Ism. Tóth Zoltán 70

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. a legkomolyabb pillanatokban mindig eredményesen hívhatta segítségül a régi meggyőződést, hogy a szent birodalom a német nemzeté s fejedelmei minden visszavonásuk daczára sem bírtak megbarátkozni a gondolattal, hogy ne vérükből való vér üljön a császári trónon. Hűvösen érző barátok és engesztelhetetlen ellenségektől környezve, Mátyás végre élete végén, úgy látszik, lemondott sok éven át hajszolt czéljáról. Erre vall, hogy Miksával lépett érintkezésbe, majd szinte baráti jó viszonyba s eme tárgyalások mögött már jóval szerényebb gondolat lappang : országa nyugalma s fia trónörökösödésének biztosítása. Korai halála ez alkudozások közben következett be. Míg az első három próbálkozást megvilágító levelezések németországi levéltárakban őrzött anyaga már régebben nem ismeretlen az érdeklődők előtt, a fentebb vázolt negyediknek emlékeit most először találjuk összefüggő egészben felhasználva és közzétéve. A ferrarai herczegek modenai levéltára három, a milanói herczegeké pedig harminczhét nagyérdekű követ jelentést szolgáltatott a tudós szerzőnek. Ezek adataira támaszkodik a munka elsősorban, de nincs felhasználatlanul hagyva az idevágó irodalom s a másutt felkutatott kiadatlan anyag sem. A párisi nemzeti könyvtár, a zürichi állami, a bécsi titkos, az innsbrucki helytartósági, a bambergi királyi, a berlini titkos állami, a drezdai állami fő- s a frankfurti és strassburgi városi levéltárak nem egy tartalmas darabja segít megalapozni a mesteri épületet, mely méltóan csatlakozik szerző egyéb munkáihoz ; mintaszerű megoldása a felvetett kérdésnek. — A szöveg mindössze harmincz oldalra terjed (a dolgozat felolvasásnak készült) s így néhány fontos részlet megbeszélésére ilyen szűk területen nem juthatott hely. Ezen a hiányon azután a függelék segít, mely öt pontban szélesebb alapon tárgyalja az iglaui összejövetel, Filipecz püspök írancziaországi és Kökericz Miklós schweiczi követségének eseményeit, továbbá Mátyás viszonyát Ulászlóhoz és Miksához. Tömör és cziczomátlan előadásban hű képe válik ezzel közkincscsé a lázas, minden áron czélt érni akaró diplomatiai munkának, melynek hullámai az egykorú Európa politikai tengerének szinte egész felületét végigfodrozták. — A szövegben rekedt néhány sajtóhiba annyira felötlő, hogy nem nevezhetők értelemzavaróknak (pl. tábornoki consistorium). Tóth Zoltán.