Századok – 1915

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Mátyás törekvései a császári trónra. Ism. Tóth Zoltán 70

Történeti irodalom. Fraknói Vilmos: Mátyás törekvései a császári trónra. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIII. kötet 9. szám. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1914. 8°. 86 1. , Minden ismert gondolata, törekvése és cselekedete a renaissance igaz gyermekének mutatja Mátyás királyt, — egyik sem annyira, mint az a terve, melyet sohasem bírt megvalósítani, de melyért egész uralma alatt szívósan küzdött : a római császárok koronájának megszerzése s a mi azzal, legalább elvben együtt járt, az egyetemes világi uralom. A czél mindenesetre feltűnően merész, de oly korban, mely az egyén számára alig ismert lehetetlenségeket, oly tehetség birtokában, mely meghatványozni látszott a rendelkezésére álló erőforrásokat, épen nem látszott kivihetetlennek. A hasonlóan nem bíborban született cseh király ugyanúgy maga elé tűzi, mint Mátyás. 1468-tól, hogy politikájának súlypontja keletről nyugatra helyeződött át, háromszor is megkísérelte, hogy szépszerével a császár uralkodótársává lehessen. De III. Frigyes magatartásán, ki bár a magyar fegyverek kivívta eredményekből szívesen igyekezett hasznot húzni, ellenben a gyöngék hajthatatlanságával őrködött jogai csorbítatlan megmaradásán, hajótörést szenvedett minden közeledése. Sőt, miután a császár, hogy Pobjebrad, épen a magyar király beavatkozása folytán, megszűnt veszedelmessé lenni, hálátlanul a Jagellókkal szövetkezett, — kik Mátyásnak nemcsak cseh, hanem magyar trónját is veszélyeztették, — be kellett látnia, hogy reményei III. Frigyes életében nem lehetnek testté s változtatnia keli eljárásán. Ezt meg is tette. Nyílt ellenségévé vált a császárnak, de szándékát nem ejtette el, birodalmi összeköttetéseit továbbra is gondosan ápolta s azon volt, hogy minél több német fejedelem barátságát nyerje meg. Ennek a negyedik campagnenak történetét írta meg Fraknói püspök jelen értekezésében. A büszke gondolat megvalósítása egyelőre még így sem látszott kivihetetlennek. Miksa főherczeg, a császár fia s így atyja akarata szerint a korona leendő birtokosa, nem volt kedves embere a választófejedelmeknek. A birodalom ügyeivel