Századok – 1915

Történeti irodalom - Mohl Adolf: Horvátok bevándorlása 1533-ban. Ism. T. L. 663

TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 postság javadalmát elnyerte. Nagy szerepet játszott a Thökölyfölkelés idején. Ö vezette I. Lipót és Thököly között a béketárgyalásokat, később Thököly jobbkeze volt. Kada István (1685—1695). Első működése az erdélyi egyházmegye területére esik. Innét Nyitrára kerül kanonoknak. Káptalani székét később az esztergomi káptalan egy stallumával cserélte fel. 1685-ben erdélyi püspökké lett. öt év múlva püspökké szentelték, de nem az erdélyi egyházmegye, hanem az augustopolisi püspökség czímére. Ezentúl mint az agg Széchényi primás segédpüspöke működik. Meghalt 1695-ben. Vele sírba szállott Erdély utolsó »választott« püspöke. Erdély u. i. másfél századig tartó különválás után ismét a magyar király jogara alá került s ezóta Róma nem tagadta meg az erdélyi püspökök megerősítését. Elismerés illeti a szerzőt ez életrajzi adatok felkutatásáért. Eddig jobbára ismeretlenek voltak, a publikált biographiai vázlatok pedig hemzsegtek a tévedésektől. Munkája értékét emeli a függelékként hozzácsatolt »okmánytár«. Meggyőz arról, a mit bevezető soraiban mond : E főpapok tetteikkel jogot szereztek arra, hogy ismertetésükkel emléküket az utókor is megörökítse«. Mohi Adolf: Horvátok bevándorlása 1533-ban. Budapest. 1915. Szent István Társulat. Csak nemrég emelte ki avatott toll e helyütt (Századok. 1915. 546—49. 1.) az oly irányú részlettanulmányok jelentőségét, melyek valamely terület népesedési és nemzetiségi alakulatait a történelem szempontjából teszik vizsgálódás tárgyává. Az ily irányú tanulmányoknak a történetírón kívül nagy hasznát látja a politikus is, ha a nemzetiségi kérdés kialakulásának mélyére tekint, örülnünk kell tehát ez irányban folytatott vizsgálódásoknak, ha azok komoly tudás és alapos kutatás gyümölcsei. A jelen kis monographiáról a tárgyválasztás kitűnősége daczára is lehetetlen teljes elismeréssel szólnunk. Czélja volt a régi, 1776 előtti, győri egyházmegye területére özönlött horvátok bevándorlásának idejét és egyéb körülményeit felderíteni. A szerzőt elismerés illeti meg, a miért egyházmegyéjének történetét ilyen új, a népesség hullámzása és nemzetiség eloszlása szempontjából vizsgálta. Azonban hálás, de igen nehéz feladatát nem oldotta meg teljesen. Hibái egyrészt adatainak hézagosságából, másrészt a módszer hiányából következnek. Nem használja fel a levéltári anyagot, pedig ennek ismerete nélkül erről