Századok – 1915

Történeti irodalom - Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a XVII. században. Ism. Ernyey József 651

TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 hoz alkalmazkodik, mint Bauhinus tanítványa gondot fordít a növényi, itthontermő, jól ismert szerekre, de már összetett szereit, noha feladata szerint »kevés patikabélit« ajánl, a német, tehát nem svájczi vagy osztrák gyógyszerkönyvek alapján rendeli, jeléül annak, hogy első impressióit még a helvetiai assessorság sem törülte el. Általában népies hangon tárgyalja egyszerű háziszereit, nehezen kapható, exotikus, vagy erős hatású anyagot, melylyel a tanulatlan nép kárt tehetne magában, alig ír elő. Tagadhatatlan, hogy van néhány szer, előírás, Pariz-Pápaiban is, a mi megfelel Beythének, de ez korántsem párhuzamúl való egyezés, mert jó részük ma is joggal szerepel, másfelől Pariz-Pápai és más herbaristák ma is tekintélyek a nép körében. Pariz, a ki maga gyógyszerészként is működött, jól ismerte kora szakirodalmát. Az egyszerű és összetett praeparatumok végtelen sorát, melyekből gonddal szedegette a falusiak számára való orvosságokat. Ennek a közönségnek felfogásához alkalmazta a maga anatómiai, élettani magyarázatait : »nem akarom úgymond a tudósok értelmeket megfogni, nem is azoknak írom könyvemet, hanem igyefogyott szegényeknek.« így alkalmazta Pariz »az élő és holt mestereket«, a kik adott esetben ugyancsak rendeltek ilyen primitív szereket, de nem annyira maguk, mint inkább a hivő, ezt áhító nép kedvéért. Különben ők is azt tartották : »Remedium anceps, melius quam nihil.« Nem időzhetünk tovább Pariz könyve jellemzésénél. Megfelelt erre Pariz maga, de kétségtelen, hogy a Pax Corporisból szerzője tudását, kora tudományának színvonalát megítélni nem lehet és nem szabad. Népszerű orvosi munka akart ez lenni, a milyen sok íródott azóta és ma is terem, de tudományos documentumnak egyik sem készült, ilyen czéljuk nem volt, nem is lehet. Ki hiszi el pl., hogy a Pax Corporis sok kiadását a medicusok kapkodták el kézikönyvül, a mi önként folyik a szerző fejtegetéseiből ? Mert ha igaz, hogy Pariz könyve kora orvosi tudományának a summája, akkor Juhász Máté, Perlitzi, Nedeliczi-Váli Mihály, vagy Csapó a XVIII. század, Szentmiklóssy, Veszelszkv és a többiek a XIX. század nézeteit tolmácsolják, már pedig ezek ellen még a kilenczedik kasztba sorozott borbélyok is tiltakoztak. Ne vesztegessünk több szót Párkányi tételeinek czáfolására. Említsük azt, hogy e vaskos kötet egyetlen új nevet, adatot nem tud a medicina történetéből, hogy kimerítette ugyan De m k ót, de Weszprémiből, mivel latinúl van, semmit sem tanúit, az előszóban kifejtett hangzatos Ígéretekből semmit sem váltott be, az új rendszerből pedig csak annyit, hogy helyenkint önmagát is czáfolja. Példa erre a sebészek működéséről szóló (9. és 287. 1.) kifejtett részletek.