Századok – 1915

Értekezések - SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS: Bethlen Gábor és Trencsén vármegye (1619–1629) - 479

'498 DR. SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS. Elérkezett az új esztendő is, 1624 — s az eredmény még bizonytalan volt. Illésházy az újévet köszöntő levelében (Trencsén jan. 3.) »az egy élő Istenért könyörög« a fejedelemnek, hogy »a békességhez legyen hajlandó inkább, hogy sem a fegyverhez, ha szinte valamennyire megalázza is magát«, ne vesse koczkára azokat, kik az ellenség torkában vannak. »Kegyelmes Uram, a hatalmas Istenért, Fölséged jól gondolkodjék az állapot felől, vesse szemeiben : hol vannak azok az országok, kik Fölségeddel confoederáltanak vala, azok mind oda vannak, magukkal is jó tehetetlenek, fülig ülnek az sárba. Hol van az egyezség az úri rend között ; nincsen egyenlő akarat az nemesség közt is ;... a nyomorúlt község éhei hal mindenből megfogyatkozott. . . Im látja Fölséged, hogy azok, a kik jóakarói valának, kimúltanak ez világbúi, magam egyedül vagyok, ... a kik volnának, azok is megvonták magukat. Mindezekért — hogy ha immár semmi jutalmunk nem leszen fáradságunkért, hogy mind életünkbe (a ki igen kedves) s jószágunkba is, maradékinkkal együtt megmaradhassunk — az nagy Istenért kérem Fölségedet, legyen az békességre és szegény hazánkhoz való szeretetejért mutasson lágyabb szívet az tractatusba, mert két hegyes tőr nem fér meg egy hüvelben . . . Nulla salus bello, pacem te poscimus omnes /«1 Bethlen Beszterczebányáról 1624 jan. 8. megnyugtatólag válaszolt, jelezvén, hogy biztosait nemsokára felküldi Bécsbe a béketárgyalások végett. De — teszi hozzá fájdalmas resignatioval — »ha (a béke) kegyelmetek kedve kívánsága szerint minden részeiben nem eshetik, okúi ne minket vessen senki, mert látom, hogy megholt Illyésházi István, megholt Thurzó György, megholtak hazájukat igazán szeretett urak, valóban bizony megholtanak. Támasszon az Úristen másokat, hasonlókat helyekben.«2 Illésházy azért aggódott, mert a császárnak segítségére az őszszel várt kozákok a télre tényleg megérkeztek Morvába s onnan beütésüktől lehetett tartani. Segítséget kért tehát a fejedelemtől Lietaváról 1624 jan. 6-án írt levelében. A fejedelem nem helyeselte, hogy Illésházy Trencsénvárában »rendelte maradását«, mert »erős hely« ugyan, de igen láb alatt vagyon«. Sietett azonban (nov. 12.) 500 erdélyi lovast segítségül küldeni, Szentpáli János »igen főember, 1 B. G. I. G.-nak. 1624 jan. 3. U. ott 55. sz. 2 B. G. I. G.-nak. U. ott 56. sz.