Századok – 1915

Értekezések - SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS: Bethlen Gábor és Trencsén vármegye (1619–1629) - 479

BETHLEN GÁBOR ÉS TRENCSÉN VÁRMEGYE. 495 a vlárai szoroson túl Morvában fekvő Bramow várát és gazdag zsákmánynyal tért vissza Trencsénbe. A fejedelem nov. 19-én Magyar Bródból »elvitt négy fekete kancza lovat« követel vissza tőle, »mivel olyan szőrű kabola lova nincsen« neki. . . »szép hasznot vitt a nélkül is magával onnét el«. Egy elvitt lantost is visszaküldeni kéri a fejedelem, »mivel az lantosunknak egy csepp lant ja sincsen, mind elrontotta az rossz ember gondviseletlensége miatt«. De főként Illésházynak magának a visszatérését sürgeti a fejedelem nov. 19-én : »mivel igen kevesen vadnak az úri rendek közül jelen, holott most válik egyszer el minden állapatja Magyarországnak . . . semmit ne késsék, jőjön által hozzánk és legyen jelen az tractatusnak discussiójában«.1 Decz 15-én ugyancsak Magyar-Bródról az ágyúk hazavitelére kéri Illésházy segítségét a fejedelem. »Ha kgd rajtunk nem könyörül, lövőszerszámainkat el nem vitethetjük... bátor csak száz vonós barmot, lovat, akár ökröt küldjön által jószágából... jó emberséggel assecuráljuk, egytől egyig visszaadatjuk az szegény népnek, el nem vitetjük.« A tárgyalások lassan folytak, mert Bethlen és a császár eleinte túlzott igényekkel állottak elő s a követeknek mindegyre meg kellett szakítani a tárgyalásokat, hogy a császárhoz Bécsbe s M.-Bródba a vál. királyhoz s az oda békeeszközlés végett egybehívott magyar rendekhez újabb utasítások végett utazgassanak. A fejedelem számot vetve a körülményekkel, elment az engedékenység végső határáig és 1622 jan. 6-án megköttetett az ú. n. nikolsburgi béke, melyben Bethlen lemondott a királyi czímről s visszaadta a szent koronát ; megkapta a német birodalmi fejedelmi czímet, hét magyar vármegyét éltefogytáig, Oppeln és Ratibor herczegségeket örök jogon, Munkács, Tokaj, Tarczal, Bodrogkeresztúr és Ecsed várát és jószágait 500.000 forintban zálogbirtokúl ; 100.000 forintot hadikárpótlásúl s 50.000 forintot évenként az átengedett vármegyék véghelyeinek jókarban tartására. A császárkirály pedig ezenkívül külön diplomában 1622 jan. 7. kötelezte magát a bécsi béke alapján az alkotmány és koronázási hitlevél megtartására és mindenkinek amnestiát adott.2 »Nem ily békéről álmodott Bethlen — írja Szilágyi Sándor, — de nem rajta múlt, hogy az csak ilyen lett. De ha ter-1 B. G. I. G.-nak. »Ex Hunno Brod«, 1621 nov. 19. U. ott 45 sz-2 A békeokiratot és a diplomát kiadta Szalay L. Gr. Esterházy Miklós I. k. 278., 292. 1.