Századok – 1915

Tárcza - Vegyes közlések - 462

462 TÁRCZA. vet régóta táplálja, sőt évekkel ezelőtt instradálta s nagy munkája előtt mutatványokkal máris szolgált,1 nekünk is szerepet kell vállalnunk. Ha más okunk nem volna, a tudományos ellenőrizés gyakorlása, valamint a források közvetlen közelsége elég indíték volna ; ám ehhez hozzájárúl a magyar viszonyok tisztázódásának a haszna is. Szóval nekünk épen elegendő jogczímünk van ily irányú munka folytatására. Az, a mit Szádeczky apró szövegei körül fáradságban s igyekezetben mi, philologusok kifejtettünk, bizonysága annak, hogy ezt a munkát mi nagyon komolyan veszszük s kívánjuk vétetni, mert látszólagos jelentéktelenségeik ellenére ezek az emlékek is értékeket rejtenek magukban, egyik kisebb, másik nagyobb szemnyit, sok-sok mennyiségben már majd annyit, a mennyi méltán alapja lesz számos becses, általános megállapításnak. Czebe Gyula. Vegyes közlések. Vaszary Kolos f. Mély megilletődéssel, egy ország őszinte meleg részvétével kisértük örök nyugvóhelyére Magyarország egykori herczegprimását, Vaszary Kolost. Nem ez az a hely, a melyen az ország legelső egyházi méltóságát betöltő nagy szellem érdemeit méltathatnók. A Magyar Történelmi Társulat azonban nem mehet el szótlanul sírja mellett. Egykor ő is a történetírás szerény munkása volt, a kit nemzete csakhamar magasabb feladatokra szólított el, a tudós egyszerű íróasztalától a nemzeti élet irányítására. Vaszary azonban hű maradt egykori tudományszakához. Társulatunknak alapítása óta alapító tagja volt, s a mikor alkalom kínálkozott, a történetírás iránt érzett vonzalma mindig újra és újra megnyilvánult. A Szilágyi Sándor szerkesztette »A Magyar Nemzet Történetéihez ő írta az előszót és a történetíró gondolatai törtek elő ajkairól akkor is, a mikor a honfoglalás ezredéves fordulóján, 1896 május 3-án a koronázó Mátyás-templom szószékéről intézte szavait királyához és nemzetéhez. »E magasztos ünnepen« mint hazájának »igénytelen hű fia« osztotta áldását nemzetére. Közel húsz év múlva, a mai nagy időkben, vad harczi zajon át is hatalmasan csengenek még fülünkbe gyönyörű mondásai : »Hallgassa meg, nemzetem, a te könyörgésedet az Űr és szorongattatásod idején irgalmas arczát ne fordítsa el tőled . . . Tegyen nagy és erős nemzetté és magasztalja fel nevedet minden időben. Ha ellenség törne reád, harczoljon melletted és segítse kivívni győzedelmedet«. Ezzel 1 V. ö. a már id. Tört. Szemle 3, 1914, 588. s kik.