Századok – 1915

Történeti irodalom - Payr Sándor: Bocskay hadai Sopronban. 1605. Ism. G. J. 436

436 TÖRTÉNETI IRODALOM. 436 1869-ben. 1884 óta külön gör. kath. tanítóegyesületbe sorakoztak a volt oláh határőrezred területén levő tanítók. Az 1863-ban alakított központi iskolai alapból 1863-ban állították fel az algymnasiumot, mely 1870-ben főgymnasiummá bővült, s 1871-ben megtartották az első érettségi vizsgálatot ; az intézet 1886-ig gör. kath. felekezeti volt, az ekkori Bánfty Dezsőféle rendezés óta alapítványi főgymnasium, magánjellege azonban ma is gör. kath., oláh tannyelvű ; tanrendjén a magyar nyelv osztályonkint heti 3 óraszámmal szerepelt, legújabb időben ezt az első osztályban 5-re, a II-ban 4-re emelték. Megnyílta óta 10.456 növendék vizsgázott az intézetben, köztük 183 magyar és 164 német anyanyelvű, vallás szerint 158 róm. kath., 46 réf., 27 evangelikus és 143 zsidó, a zöme természetesen a 7963 gör. kath. és 2120 gör. kel. Az alapok számadásaira, tanári és tanítói karra, a tanmenetre, a végzett növendékek további sorsára s a helyi történetre vonatkozó más bő adattömeg egészíti ki a monographiát. Gagyi Jenő. Payr Sándor: Bocskay hadai Sopronban 1605. (Különlenyomat a »Soproni Napló« 1914. évfolyamából. 50 lap.) A Faut Márk és Payer György soproni polgárok kéziratos krónikái alapján, de más források alapos felhasználásával is készült ez a kis dolgozat, mely legelébb is megállapítja, hogy nem Kassán kezdődött az ellenreformatio, hanem már húsz évvel korábban (1584-ben) Sopronban, mely város ev. papjait, tanítóit elűzték, polgármesterét és egész tanácsát Bécsbe fogságba hurczolták hitükhöz való ragaszkodásukért. A város még sem állt Bocskay mellé ; igen közel feküdt Bécshez s igen erős kereskedelmi érdekek fűzték az osztrák tartományokhoz. A polgárság fegyverrel szegült ellene a vallásszabadságért küzdő hajduvezéreknek, de az ostrom alatt kéri a tanácsot, hogy hozasson ev. prédikátort a városba, hogy »mégis valami vigasztalása legyen a szegény embernek«. Prédikátort ugyan nem kaptak, hanem vigasztalásúl a császári »védősereg« kirabolta és sanyargatta őket. A dolgozat nagy része a háromszori ostromot ismerteti részletesen, elfogulatlanúl. Végezetül megállapítja a városi levéltár adataiból, hogy a »Potschiberg«, »Potschitor« és »Potschigasse« elnevezések nem Bocskay nevéből keletkeztek, mint a hogy a helyi hagyomány, sőt a szakirodalom is állítja ; ezek a nevek már 1569-ben előfordúlnak s valószínűleg a Potscha soproni polgárcsalád emlékét őrzik. G. J.