Századok – 1915
Történeti irodalom - Sotropa; V.–Drăganu; N.: Istoria scoalelor năsăudene. Ism. Gagyi Jenő 434
434 TÖRTÉNETI IRODALOM. 434 hogy n. város ellen praesumált és régi királyoktól szabadságit contemnált, úgymint nem szabad lévén semminemű zsidónak bejönni Kassa városába ; sőt ha bejönne, minden törvényszolgáltatás nélkül felakasztassák.« A zsidóság az 1840-ik évben nyert jogot a városban való megtelepedésre ; a többi kereskedő nem tud ebben megnyugodni s budai ágensükkel Rósa Lajossal még az 1847-ik évben is leveleznek a zsidók emancipátiója ügyében s az iránt, hogy őket az italmérési jog bérletéből kitúrják. Az élelmes görögökkel s a kormány oltalmában részesülő marquetansokkal nem boldogulnak s az 1712-ik évben a város főkapitányának jóindulatát igyekeznek kinyerni. Azezévi számadókönyv szerint : »14 Április concurrálván az commendans Renaud uram ő nagysága discretiójára az marquetansok és görögök tollálására ad aureos numero 75, a mely discretióra a nemes czéhek is concurráltak, 33 aranyig percipiáltam, melyből erogálódott numero 25 in specie arany.« Sűrűn járták kereskedőink messzebb vidékek vásárait s a nagyobb városok vásárterein állandó tárházaik vannak. Példának okáért Huttfloesz kassai kereskedőnek (i860) Debreczenben tulajdona »a 233. szám alatt levő vásártéri sátor, 6 öl, 3 láb hosszú, 3 öl 3 láb szélességű épület, tartalmaz egy szobát, egy nagy boltot, egy vasajtóval, három ablakkal, vastáblákkal ellátva, zsindellyel födve, téglából építve, értéke 800 frt«. Néhány adattal színeztük ki Kerekes könyvét, mely az ország közgazdasági történetének keretében mutatván be egy város kereskedői életét, méltán számíthat széleskörű érdeklődésre. Kemény Lajos. V. Sotropa—N. Draganu: Istoria scoalelor näsäudene. A naszódi alapítványi főgymnasium 50 éves jubileumára (Naszód, 1913. 414 lap 17 képpel, G. Matheiu nyomdájából Beszterczén, ára 5 korona). A szerzők 15 fejezetben dolgozták fel a II. román ha tárőrezred területének közoktatásügyi történetét ; az I. fejezet rövid és meglehetősen hibás áttekintés az oláh iskolázás történetén. A szerzők szerint a XVI. és XVII. században az oláhságnak csak kolostori iskolái voltak, világi iskola csak kis számmal volt s ez is az oláh fejedelemségekben ; hazánkban nem volt s nem is lehetett, mert az oláhoknak nem volt szabad iskolába járni, még idegen tannyelvűbe sem, illetőleg ezekbe addig, míg a földesúr megengedte* mert »jobbágya fiát kivehette az iskolából s mezei munkára foghatta, a mikor akarta«. E rosszhiszemű állításokkal szemben az igazság az, hogy a néhány fejedelemségi iskola nem volt oláh