Századok – 1915

Történeti irodalom - Šufflay Milán l. Acta alatt. - Sümeghi D l. Barcsa alatt. - Szendrei János és Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek Lexikona. I. Ism. Csánki Dénes 418

420 TÖRTÉNETI IRODALOM. 420 végig a képzőművészeti ágakon ; különben is alig hihető, hogy az arányok a többi kötetekben lényegökben módosuljanak. így hazánkban különösen a XV—XVII. században virágzó gazdag ötvösiparról beszél az ötvöséletrajzok feltűnő magas száma : 905 (2953 életrajzhoz viszonyítva), egyszersmind szerzőknek páratlanúl gondos munkájáról, melylyel az adatokat felkutatták és összeállították, a további kutatások számára megbecsülhetetlen alapot nyújtván. Sőt genealógiát is kapunk, a hol ennek megállapítására alkalom kínálkozik. Az érczöntők : ágyú- és harangöntők számát sem érdektelen megemlíteni : 118 ; csekélyebb már a pénzverőké, kik főként mint éremmetszők számíthatók az elmúlt századok művészei közé. Mintegy 52 ilyen mestert számoltunk össze, kik közül kimondottan 16 pénzverőt találunk, a többi éremmetsző és mint ilyen valószínűleg (legnagyobb része) pénzverőműhelyben dolgozott. A múltban és jelenben egyformán fontos művészet : az építőművészet is tekintélyes számú életrajzot ad, közel négyszázat, mely szám elég egyenletesen oszlik meg az egymásra következő századokban. A mult természetesen inkább építőmestert ismer ; általában éles határvonalat vonni építész és építőmester között nem lehet mintegy a XVII. századig, mindaddig, míg az építők tudományos alapon való kiképzése meg nem kezdődött. Különben is főként az építőmesterség az, a mihez más művészeti illetve mesterségi ágak tömörülnek, a kőfaragás és szobrászat a múltban, mikor a kézi ügyességnek döntő szerepe van, elválhatatlanúl hozzá van nőve az építéshez, a minek a mesterek életrajzi adatainál is feltűnő sok nyoma van. A mult századok kőfaragóitól pedig a szobrászati vonatkozást alig lehet elvitatni. Ezek tehát, a kik nem építészek is egy személyben, ezen az alapon is helyet találhatnak e műben. A mult és jelen századokkal közös művészek közül a festők a XIX. századot megelőzőleg is elég tekintélyes számot (212) adnak, melyből a betűfestőkre és könyvmásolókra (miniatorok) mintegy 35 esik. Utóbbiak legnagyobb része Mátyás király századában működött és természetesen legtöbbje külföldi eredetű művész. Hogy pedig a legnépszerűbb képzőművészeti ág a XIX. és XX. században a festőművészet, azt az életrajzok feltűnő magas száma (e kötetben magában 700 körűi) mutatja. Nem érdektelen, hogy a rajzolók (a kőrajzolókat nem számítva : 133) legnagyobb része a XIX. század második felét megelőző időre esik, valamint a metszőké is, kiket napjainkban a grafikus művészek váltottak fel. A metszők közül a többséget természetesen a rézmetszők adják, fametszőt aránylag keveset találtunk (22). Szobrászt viszonylag keveset mutat fel ez a kötet, figyelembe véve, hogy a közölt életrajzok legnagyobb része a moder-