Századok – 1915
Történeti irodalom - Šufflay Milán l. Acta alatt. - Sümeghi D l. Barcsa alatt. - Szendrei János és Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek Lexikona. I. Ism. Csánki Dénes 418
TÖRTÉNETI IRODALOMÉ 419 gondján segít, vagy legalább könnyít, támpontot azonban mindenesetre nyújt. De aktuális a közönség szempontjából is. Művészetünket a háború súlyosan érinti, még súlyosabban a művészek existentiális érdekeit. A háború bizonyította be, hogy a művészet demokratizálásától még messze vagyunk. Ebből a szempontból actuális épen ez a könyv. Mert a demokratizálást csakis az ismeretek terjedése és az ezek nyomán járó érdeklődés, belső szükség alapján előálló új szükségletek felébredése által lehet várni és elérni. Közönségünk pedig keveset tud művészetünkről, még kevesebbet ennek múltjáról. Utóbbi érthető, mert megfelelő áttekintést nyújtó hazai művészettörténeti oktatásban nem részesülhetett, hiszen ilyen tárgyú munkánk nincs is, sőt az ilyen mű megírását lehetővé tévő lexikon is csak most jelenik meg. E kitűnő mű és hozzá csatlakozó kötetek közönségünket a művészeteknek nagyobb közelségébe hozzák majd, s egyszersmind egy jobb jövendő közelébe is. A mű a XII. századtól kezdve, mint a mely időben képzőművészetünknek még írott nyomára akadunk, napjainkig terjedő nyolcz-kilencz századot öleli fel, s feldolgozza az ez időből származó, s a legkülönfélébb forrásokban rejtőző összes művészettörténeti vonatkozásokat és nyújtja életrajzi adatait egyrészt a kimondottan magyar művészeknek, valamint a hazai nemzetiségeken kivűl azoknak is, a kik a magyar képzőművészettel, illetve a magyarsággal bármiféle vonatkozásban voltak. A »magyar vonatkozás« lehető tág értelmezése kétségkívül mellőzhetetlen volt és valójában egyik erőssége is a műnek. Szerzőknek a mű bevezetésében e részben kifejtett elvi álláspontjuk szabatos és helyes. Lényegében különben is »nem magyar« művésznek csak azokat tarthatjuk, kik idegen állampolgárok, s hazánkban csupán egyideig, valamely művészi munka elvégzése czéljából tartózkodtak. Ezeknek számát ebben az első kötetben 320 körűi olvastuk meg, mely szám a 2953 életrajzhoz viszonyítva elég tekintélyes és mutatja egyszersmind, hogy hazánknak minden időben, de különösen a XIV—XV. században, majd a XVIII—XIX-ben élénk összeköttetése volt a külföldi művészekkel. — A képzőművészet minden ágára kiterjeszkedik a lexikon, úgy a régi, mint a modern értelmezés szerint. A régiek képzőművészei, elsősorban az ötvösök, azután az építők (építőmesterek, építészek), majd az érczöntők : harang-, ágyuöntés mesterei, a pénzverők (éremmetszők, példametszők), kőfaragók ; ezek vannak a legnagyobb számban, míg a festők, rajzolók, szobrászok : a modern értelmezés szerinti képzőművészek száma aránylag csekély és tulaj donképen ezek is, mint az előbbiek, jómódon mesterembereknek tekintetnek. Nem érdektelen, már ennél az első kötetnél is, egy kis statisztikával menni 27*
