Századok – 1915

Értekezések - SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS: Bethlen Gábor és Trencsén vármegye (1619–1629) - 353

368 DR. SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS. Bethlen maga Nagyszombatban tartózkodott1

s maga köré gyűjtötte a rendeket, hogy onnan irányítsák a tárgyalásokat. Oda hívta ismételten febr. 17-én Illésházyt is, mert »az országnak ilyen derék dolgokrúl való tractatusában jelenléte szükségképen megkívántatott. Mivel naponként sok külömb-külömbféle nagy dolgok accurálnak«, melyekről tanácskozni kell : »annak okáért szeretettel inti, hogy minden egyéb privátumit félretevén, egynehány napra jöjjön ide mi mellénk, itt nemsokáig késleltetvén, hívségedet visszabocsátjuk tartóztatás nélkül«.1 Péchy Simon maga is vissza-visszatért Nagyszombatba pótutasításokért, mert a császáriak minden eddigi vívmány visszavételére törekedtek. A rendek • azonban szívósan ragaszkodtak az alkotmánybiztosítékokhoz s a vallásszabadsághoz. Nem is lett a tárgyalásnak eredménye, április 21-én megszakították. Péchy Simon maga is gyanúba keveredett s kegyvesztetté lett. Közben tovább folytak a csatározások. A fejedelem hadai be-becsaptak Ausztriába, Morvába a tél folyamán is. »Horvát István (jan. végén) valóba megrablotta Ausztriát, Dunán innét 38 falut, várost. Egy nap három rendbeli csatája jütt meg« Nagyszombatba a fejedelemnek ; »mint a csordát, úgy hajtották a szegény lanczokat« (landsknechteket).2 A belső ellenség ellen is védekezni kellett. A fejedelem a gyanús hűségű urak várába őrséget kívánt befogadtatni, a minek sokan ellentálltak ; így Czobor Imre és a trencséni Balassa Zsigmond.3

A fejedelem Thurzó Imrének »mint generálisnak« parancsol, »hogy az árúlókat fogassa meg. 1 B. G. I. G.-nak. Nagyszombat, 1621 febr. 17. U. ott 21. sz. Febr. 14-én Thurzó Imrének ezt írja B. G. : »Illyésházinak íratok, •de kgd is írasson, ha szégyent vallani nem akar, az hadat gyűjtse mindjárt öszve és maga együtt jöjön alá vélek, mert bizony nem veszem jó néven a jó úrtól«. (B. G. pol. lev. 254. 1.) 2 B. G. pol. lev. 242. I. 3 Koller Em. Fr. X. História regni Hungáriáé 1621—1637. Tyrnaviae 1737. 190. 1. »Sigismundus Balassa, quo faciliorem in gratiam Ferdinandi reditum haberet, in arcem suam Vagh-Beszterczensem se recepit. et Bethlenianis hostem se praebuit. Plu res nobiles viros factioni adhuc adhaerentes, sui quam maxime securos intercepit, et in arctam custodiam tradidit. Monitus ab Emerico Thurzone, ut cogitaret nondum prolapsas esse res Bethlenii, ad exitum respiceret, sibique interea temperaret ; a proposito non discessit ; imo ardentius deinde eoepta promovit. Danieli Eszterhazio Caesari clam cupienti, sese sententia haud cessit : observatus animo jam Caesaris esse, captus