Századok – 1915
Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76
ao MARCZALI HENRIK. gabonanemeknek, hanem a kukoriczának, hajdinának, kölesnek, borsónak, lencsének termése is fel van tüntetve »rendkívül Ínséges év«^ (ausserordentliches Missjahr) mellett tett tanúságot.1 Épen a termékeny vidékeken termett kevés és csak Trencsén, Liptó, Turócz és Beregben kielégítő az eredmény. Oly nagy az inség, hogy Biharban éhségtől félnek, a munkácsi kerület biztosa hivatalosan kérdezi : nem kellene-e a bükkmakkot táplálékul felhasználni ? Esztergom, Komárom és Veszprém megyékben pedig a nyomor miatt lázadástól kell tartani. A helytartótanács ezek alapján kijelenti, hogy Magyarország nem adhat többet egyharmadnál, annak kihirdetését kéri, hogy paraszt ellen nem lesz végrehajtás s szükségesnek mondja az éhező népnek a katonai raktárakból való táplálását. Annál is inkább, mert köztudomású a bükkmakknak mérges hatása. A kanczellária elmondja, hogy foganatosította tőle telhetőleg a jún. n-iki rendeletet. Megtörtént a raktárak építése a városokban és a kivetés. De a tények előtt meg kell hajolni. Magyarország csakugyan a hadsereg-szükségletek harmadát is csak nehezen adhatja. Meg kell kérdezni az örökös tartományok kanczelláriáját, miután ott is vége már az aratásnak, nem pótolható-e onnét a hiány ? Annál is inkább, mert Moldvából sem lehet már várni segítséget. De a császár most sem enged. Mert ha úgy áll a dolog, i. hogy Magyarország csak egyharmadot adhat, 2. az örökös tartományoktól sem telik több, 3. a pénzügyi kormány sem adhat több pénzt, nem marad más hátra, mint hogy azok a földesurak, kiknek nincs meg az a készletük, melyet reájuk kivetettek, azt bevásárolják. Hogyan, mikép ? az ő dolguk ; az államot csak az érdekli, hogy a sereg eltartása biztosítva legyen. A kanczellária és a helytartótanács nézzenek tehát vállalkozók után, kik ezt elvégzik. A parasztra nem szabad új terhet hárítani, a birtokosok pedig elviselhetik, hisz az az egyetlen, mivel az ország védelméhez járulnak. Oly rideg és könyörtelen ez az elhatározás, hogy Pálffy főkanczellár még egyszer felír ellene. Természetes, hogy a kanczellária végrehajtja a felség akaratát és kész a haditanácscsal értekezletet tartani a vállalkozók dolgában, kik előteremtik a követelt 2 /3 -ot, mikor az ország csak 1 /a -ot adhat. De előleget az ország nem adhat. Országos concursus nélkül, minőről az 1715. VIII. rendelkezik, avagy országgyűlés nélkül, gondolni sem lehet hitelre, kölcsönre. 1 Kancz. lev. 10957. kelt aug. 16-ikán.
