Századok – 1915

Értekezések - SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS: Bethlen Gábor és Trencsén vármegye (1619–1629) - 353

358 DR. SZÁDECZKY KARDOSS LAJOS. Szepesváralján vette Illésházy Gáspár trencsényi főispán levelét, melyben ez bőségesen írt az ottani s morvái állapotokról s panaszolkodott Széchy György hadainak dúlásairól. A fejedelem rosszalását fejezte ki a rakonczátlanságok felett, »kin mennyit búsulok — írja — azt én kgdnek meg nem írhatom ; mert bizony nem azért vöttem vala fel ezt az expeditiot, hogy szegény Bocskay fejedelem idejében történt módok szerint dúlnának az hadak szabadosan«. Elmondja aztán, hogy ő hadait szoros fenyíték alatt tartja, mindent készpénzzel vásároltat. »En az én hadaim felől felelek életemig, hogy nemhogy szentegyházat, de sem udvarházat, sem parasztházat sohul fel nem vertek és ételen kivűl semmit el nem vöttenek . . . Érdéltől fogva 32 öreg barmot az én hadam meg nem nyúzott, úgy hordoztam őket, hogy mindenütt összefogott kézzel imádják Istent érettünk.« Felpanaszolja, hogy a magyarországi részekben még az urak is hópénzt kérnek, »mintha én érettem kellene ő kegyelmeknek vínia és nem a magok szép hazájokért, sokképen megbántatott szabadságukért. . . Mióta Kolosvárbúi kiindúltam, 40.000 forintnál (ma közel egymillió korona !) többet költöttem ; én az uraknak is, úgy mint a köznépnek hópénzt adattam, kin az er déli urak sokat csudálkoznak, mivel ő kegyelmek én velem maguk költségén, fizetés nélkül jöttenek, mások az magokéiért meg sem indúlnak fizetés nélkül«. Mentegeti továbbá magát, hogy eddig Illésházy mellé »bizonyos vitézit nem expediálhatta«. Azért történt, mert tőle eddig nem is kért. Illésházy Rákóczi felmenetelét sürgette komornikja által, de Rákóczinak nem volt kedve a felmenetelhez. Ezt hallván, küldötte aztán Kassáról jenei kapitányát, Petneházit, segédhadakkal. Ő maga is siet éjtnapot összetéve, de »ilyen messzünnet hozott hadat szárnyon nem repíthet«. A morvaiak hadsürgetésére azt izeni, hogy Rhédey Ferenczet Érsekújvár alól a Fehérhegy felé fordúlni rendelte, de jobbnak látná hogy őt is megvárnák »mert úgy kétség nélkül bizonyos victoriát remélhetnénk«. Ha azonban a morvaiak »oly szorúlásban volnának«, küldje Petneházit segítségükre, mert nagy szükségben »nem ezer, hanem csak kétszáz ember is az embernek bátorítás, a híre nem ezer, hanem egynéhány ezer lészen«. Illésházy — úgy látszik — pénzsegélyt eszközölt ki a morvaiaktól, a mit a fejedelem örömmel hallott, mert »anynyival inkább magukhoz kapcsolják az vitézlő rendet«.