Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> ajánlották, hogy a szükséglet felét Ausztriában és a külföldön akarják fedezni, kérdi : oly biztosan tudják-e, hogy gazdag lesz az aratás az örökös tartományokban ? Tudják-e, hogy nem lesz-e ott is drágaság ? Meggondolták-e, mennyibe kerül a termények szállítása onnét, a Dunán lefelé ? Meggondolták-e, hogy Bécs, mely eddig Magyarországból élt, most szintén máshonnét várja táplálékát ? Számítottak-e a franczia Ínséggel, a belga zavarokkal ? Nem tudják-e, hogy esetleg Morvában és Csehországban is kell majd koncentrálni sereget a porosz ellen ? Csupa kérdés, melyre csakugyan bajos lett volna válaszolni. De még nehezebb volt annyi írással is segíteni a bajon. Maga a császár sem talál más eszközt, mint a kirovást és annak végrehajtását. Igaz, hogy nincs kulcs. De azt, ha nem is pontosan, de megközelítőleg meg lehet állapítani. »Venni kell a sereg gabona- és zabszükségletének két harmadát és ezt a mennyiséget, az ország azon ismerete alapján, melylyel rendelkezni kell a kormányszéknek, fel kell osztani a megyék közt. A felvidékre több zabot, az alföldre több gabonát kell kivetni. Vannak portáik, vannak dicáik. Tudom, hogy nem helyesek, de mégis ezek is adnak valami zsinórmértéket, hisz a hadiadót ezek alapján szedték. Ha az egyes megyékre eső mennyiség meg van állapítva, a megyével kell közölni, hogy azt rójja ki a földre, tekintet nélkül arra, kié, csak termőképességét nézve, melyet a földmérés már megjelölt. Hiszen a föld nem nemes és birtokosát megvédik az ellenség ellen, tehát kötelessége hozzátartani a védők élelmezéséhez, különösen, ha meg is fizetnek érte.« »Nem is értem, mikép lehet most, háborús időben országgyűlésre gondolni és miért ne lehetne elvégezni ezt a méltányos és végrehajtható felosztást és kirovást. Csakhogy a megyéknek részrehajlatlanul kellene eljárni és határozottan megkövetelni a szállítást, megengedni, hogy bárhonnét előteremthessék a szükségletet.« Csak ezen a módon lehet biztosítani a hadsereg élelmezését. »Ha azonban, nagyon is erős volna az előítélet az ellen, hogy Én, nemesember, magtáromból valamit szállítsak, úgy lehetne intézni a dolgot, hogy az alattvalók a földesuraknak járó kilenczedet vagy tizedet a kirótt mennyiségben egyenesen a katonai raktárakba szolgáltassák be.« Ha ezt sem akarják, külön biztosok és katonai végrehajtás majd czélhoz vezetnek. Nem érti, miért veszik oly csekélységnek a hatóságok a kincstári jegyek után javaslatuk szerint fizetendő 60—