Századok – 1915

Történeti irodalom - Hengelmüller: Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit 1703–1711. I. Ism. Márki Sándor 307

TÖRTÉNETI IRODALOM. 307 kívül előttünk áll az egyetemi szervezet a maga íacultásaival, tananyagával, tanrendszerével, collegiumaival és egész életével, melynek rajzánál szerző az egyetem tényezőinek hivatásáról ily nemes hangon tesz vallomást : »Mindenesetre a középkori egyetemek voltak azok az intézmények, a melyek az újjáalakult fiatal európai társadalomban legelőször tekintették feladatuknak a tudomány önzetlen ápolását s legelső látható példáját adták a mesterek és tanítványok ama szellemi közösségének, az idősebb és ifjabb tudós nemzedékek ama solidaritásának, mely minden tudománytanítás és tudományművelés elengedhetetlen föltétele«. A muszlimek és zsidók nevelésügyének bemutatása után még a keresztény nőnevelést ismerjük meg az apáczák és a lovagkisasszonyok nevelésének képében. A mű tartalma egységes ; dissonáns hang csak egy-két helyen érzik ki belőle. Pl. a középkor felfogása az értelem neveléséről (4. 1.) ; az egyházi szervezetről (9. 1.) és Aquinói szent Tamásról (225. 1.) leírt szavai a történelem előtt nem igazolhatók. A neveléstörténeti anyagot Fináczy szinte szemléletessé teszi ama szerencsés eljárásával, hogy egyes paedagogiai írók müveiből szemelvényeket nyújt saját maga készítette fordításában. Az egész munkán elárad a paedagogus szerető gondja, melylyel az ifjúságnak és a tudománynak él. Vajha e mű elolvasása a nevelés, s vele a gyermek szeretetét fakasztaná meg azokban az if jakban is, a kik majdan mint tanárok vagy apák hivatva lesznek a nemzet fiainak nevelésére ! Dr. Békefi Rémig. Hengelmiiller (Freiherr von —) : Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit 1703—1711. 1. Band. Mit fünf Bildnissen. Stuttgart und Berlin, 1913. Ära 6 M 50 pf. Hengervári Hengelmüller László báró az idén, május 2-án töltötte be életének hetvenedik esztendejét, de a magyar történetirodalomba csak most vonult be a legnemesebb magyarról írt szép könyvével, a melyet a diplomatiától s az Amerikai Egyesült-Államok nagyköveti méltóságától való megválásának (1913.) esztendejében németül és angolul bocsátott közre. Németül azért, mert Horn Edének 1861-ben kiadott Franz Rákóczija óta a levéltári adatoknak egész özöne jelent meg, a melyről a német közönséget tájékoztatni kellett ; angolul pedig azért, mert az angolok jóformán nem ismerik azt a férfiút, ki diplomatájukat a XVIII. század első másfél tizedében annyiszor foglalkoztatta. Művét francziául nem adta ki, mert Horn Emilnek 1906-ban 20*