Századok – 1915

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Tinódi Sebestyén. Ism. Gyulai Ágost 180

188 TÖRTÉNETI IRODALOM. 21?" a Beatrix királynénak II. Ulászló királylyal kötött házasságára következett botrányos válóper 1492. márczius 22-én kelt, közjegyzői okirat formájában készült per alapokirata, mely újabban a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került, végül az ezúttal külön függelékben közölt 42 darab okiratkivonat a mantovai Gonzaga-levéltárból. Utóbbiak — követjelentések, magán- és diplomatiai levelezések — a Mátyás király és Beatrix, illetve II. Ulászló és Beatrix közt létrejött házasság s az erre következett válóper alkalmából érdekes beszélgetésekről, követségek útjairól, szereplő egyének jellemzéséről, a diplomatiai aknamunkákról, továbbá II. Ulászló királylyá választásáról, az erre következett belső háborús mozgalmakról, a török elleni háborús készületekről. Hyp polit esztergomi érsekkel kapcsolatban az esztergomi udvari életről, végül Beatrix királynénak Olaszországba tett utazásáról, itteni élményeiről és életmódjáról s bekövetkezett haláláról közölnek nagyérdekű, gyakran igen bizalmas jellegű részleteket. Bő és szabatos név- és tárgymutató szolgál a kötet végén útbaigazítással. összegezve az elmondottakat, egy becses kútfő-kiadványról s a magyar történettudomány gyarapodásáról számolhatunk be. A nagyérdekű korszakra vonatkozó eme történelmi emlékek összegyűjtésével és közzétételével Berzeviczy hálára kötelezte történetírásunkat. Csánki Dezső. Dézsi Lajos : Tinódi Sebestyén 1505 ?—1556. Magyar Történelmi Életrajzok, XXVIII. évf. 4—5. füz. Budapest, 1912. nagy 8°, 229. lap. Ha valaha, úgy ma igazán bebizonyúl, hogy a kritikai történetírás bár elméletben az élet mestere lehetne, gyakorlatilag nem az. A mult történetéből meríthető s a jelenre és a jövőre irányzott okulást paralisálják azok az érdekek, melyek kizárólag a jelent tartják szem előtt, — feledésbe megy minden a pillanatnyi érdekek és szenvedélyek kábító levegőjében. A nemzetek nem figyelnek »az istenség léptei «-re — így nevezi Ziegler Theobald, strassburgi philosophus és paedagogus a történelem szellemét — nem okulnak sem a más baján, kárán, sem a magukén. Ez azonban nem dönti meg a történetírás jogosultságát ; hiszen a nemzetközi jog szelleme, az örök békére való törekvés, az emberi tökéletesség utáni vágyódás, a kultúra legnagyobb magaslatai felé való haladás is így járnak ; szárnyaszegetten hull vissza időnként egyik-másik s mégis ki kételkednék létük jogosultságában ; így a história is újult erővel munkára serken a történeti élet philosophiájára vonatkozó igazságának kifejtésében.