Századok – 1915

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix királyné életére vonatkozó okiratok. Ism. Csánki Dezső 175

176 TÖRTÉNETI IRODALOM. mányos szempontból, a dolog természetéhez képest gyakran inkább csak összeállítás volt. így a gr. Teleki József »Hunyadiak kora« czímű több kötetes munkája is csupán a régi forrásokat keresgélte és állította össze ; levéltári új adatokat úgyszólván nem is ismert. Hiszen az egyetlen ilynemű felhasznált forrás : az ú. n. Anspa hiana-oklevelek ismerete is csak az ezek kivonatait tartalmazó elenchuson alapult. Holott a XV. századból a történetünket illustráló okiratok tízezrei maradtak fenn a hazai és külföldi levéltárakban. Egyetlen ember életét és erejét csakugyan messze túlhaladó feladat e hatalmas korszak emlékeinek tanulmányozása és ezek alapján e kor állami, társadalmi és műveltségi élete történetének fölépítése. Az építőkövek kifejtésében, összehordásában s egyes részek kifaragásában szép egyetértéssel foglalatoskodhatunk egymás mellett számosan, egyesítve a tárgy szeretetétől. Berzeviczy Albert is e korszak lelkes megértői, szerető és buzgó munkásai közé tartozik. Történetírói egyéniségében sok gyönyörűséget találhattak mindazok, a kiknek a dolgok és letűnt események igazi mivolta és értéke iránt fogékonyságuk van. Sok tudás és látni tudás szükséges ily feladat megoldásához, s kiváló érzék a kimagasló részletek, az általános emberi gondolatok és vezető eszmék iránt, melyek a mult embereinek egyéniségeiben és tetteiben s viszonyaik szövevényében mutatkoznak. Most, miután e korszak egyik főhőséről szóló becses és szép művét megalkotta, mint kútfő-kiadó jelenik meg előttünk. Mily alaposan fogta fel akkori művészi feladatát, az is mutatja, hogy már az adatok összegyűjtése idején gondolt a nevezetesebb igazoló részletek közzétételére. Csakhogy az ily szándék a bőségesen mutatkozó új források felhasználásakor ép a lelkiismeretes írón szokott idővel elhatalmasodni. így bővült nála is önálló forráskiadvánnyá a tervbe vett függelék. És mi szakemberek ennek csak örvendhetünk. A művész-történetíró, midőn a forrásokból merít, első sorban •a saját czéljait tartja szem előtt és számos be nem illő részletet hagy felhasználatlanul, melyek a politikai, vagy műveltségtörténet más tárgyon dolgozó kutatóit a legmelegebben érdekelhetik, s melyek külön közzététel nélkül a tudomány számára esetleg kárba vesznek. E tekintetben a XV. század az előbbiekkel szemben az érdekesek közé tartozik. Számos eszmét vet fel, melyre •eddig a középkorban nem is gondoltak, melyek átformálják az ember belső mivoltát és külső életét. Különösen a tudomány, művészet, a politika és diplomatia helyezkedik ríj alapokra, s valamennyi az ember, a húsból való és társadalmi ember részletesebb és behatóbb ismeretét követeli.