Századok – 1915

Történeti irodalom - Jaures; Jean: Die neue Armee. Ism. Marczali Henrik 151

KÁROLYI ÉS A SZATMÁRI BÉKE. 169 land követ együttműködik. Az udvarnak nem tetszett a dolog, azt állította, hogy a külföldi beavatkozás csak késlelteti a mozgalom lecsendesítését ; a szövetségeseket azonban a béke követelésére ösztönözte, hogy a spanyol háború reájuk nézve szerencsétlen fordulatot vett és így a magyarországi haderő felszabadítása még sürgetőbb. Újabb követet küldenek, Peterboroughot, a ki február 19-én érkezik Bécsbe. Először csak Anglia nevében követeli a békét és a segítség megvonásával fenyegetődzik. Február végén pedig béketervet nyújt be Anglia, Hollandia és Poroszország nevében a magyarok érdekében. Küldetése egyelőre egy hónapra terjed,1 megbízatása pedig az elégedetlenekkel kötendő béke sürgetése. Fellépésének eredménye az volt, hogy Löchert, a haditanács tagját, már február 20-án éjjel leküldték Pálffyhoz egy béketervvel.2 Locher ezen küldetése összeesik a szatmári béke rendszeresebb tárgyalásának kezdetével, tehát az részben Anglia fellépésének köszönhető. Anglia, Hollandia és Poroszország közbelépése nem sokkal önzetlenebb, de mindenesetre jótékonyabb hatású volt, mint a franczia—orosz—török támogatás. Positiv eredménye csak ennek volt, míg a franczia—orosz—török segítség nem nyújtott mást, mint reményt. Rákóczi a reménységben bízott, Károlyi a másik lehetőséget fogadta el, ám valószínűleg inkább józan felfogása folytán, mert nem nagyon ismerhette a külpolitikai helyzetet. Az összes diplomatiai viszonyokból folyó ítélet csak az lehet, hogy Károlyi döntése volt észszerűbb, habár kevésbbé ismerte az általános helyzetet, mint Rákóczi. Talán ép ennek köszönhette helyesebb felfogását, mert nem zavarta meg a döntésnél az érvek és ellenérvek oly nagy tömege, mint Rákóczit. Rákóczinak az egész művelt világ, neki csak egy ország viszonyait kellett fontolóra venni. Rákóczit zavarba hozta az, hogy nem tudta áttekinteni a teret, melynek minden kis részét pontosan kellett volna ismernie. Optimista volt, holott inkább pessimistának kellett volna lennie. Zayzon Sándor. 1 Egy bécsi levél kivonata. 1711. febr. 21. 2 Fontes Rerum Austriacarum. II. o. 17. k. 146. o. Századok. 1915. III—IV. füzet. II