Századok – 1915
Történeti irodalom - Jaures; Jean: Die neue Armee. Ism. Marczali Henrik 151
KÁROLYI ÉS A SZATMÁRI BÉKE. 159 A nyugalom helyreállítására oly alkalom kínálkozott, a melynek felhasználásával olyan előnyös feltételeket lehetett elfogadtatni, a milyeneket csak abban az esetben érhettek volna el, ha a fölkelők legalább is, mint egyenlő' erejű ellenfelek állottak volna szemben a bécsi udvarral. Az udvar — tehát a győztes fél — amely pár hónap alatt vérbe fojthatta volna az egész mozgalmat, ajánlkozott a békülésre. Az udvar magatartásának megértésére ismernünk kell a másik nagy érdekszövetséget : Anglia, Hollandia és Poroszország diplomatiai magatartását. Legfontosabb szerepe mindezen államok közt Angliának volt. Poroszország és Hollandia vele egyöntetűen működve, csak az angol kívánság támogatója gyanánt léptek fel. Angliának, mint vezető hatalomnak, a nyugat sorsa felett határozó küzdelemben döntő szava volt minden kérdésben. Anglia politikai állásfoglalására nézve pedig irányadó majdnem a Rákóczi-mozgalom végéig Marlborough véleménye. Rákóczi a vele szoros összeköttetésben álló porosz udvar útján benyújtott memoireokban kérte támogatását egy kedvező béke megkötéséhez. 1709 április 10-én küldte Jablonszky és Element az első memoiret,1 melyben kérték, hogy a felsorolt pontok elfogadását eszközölje ki a bécsi udvartól. A kért pontok tartalma azonos Rákóczi mindenkori kívánságával, vagyis : Anglia és Németalföld, tehát valamely külső hatalom garantiája ; Magyarország törvényeinek megtartása ; a fejedelemségnek szabad választójoggal való fönntartása Rákóczi uralma alatt ; ezen részleges béke belefoglalása az általános békébe. Az udvar azonban nem fogadott el semmi külföldi beavatkozást vagy garantiát ; Anglia pedig az erősebb föllépést, úgy látszik, ekkor még nem tartotta szükségesnek. Klement erre egy újabb memoiret nyújtott be Marlboroughnak 1710 márczius hó 28-án. 2 Tartalma csak annyiban különbözik az előbbitől, hogy a független fejedelemség helyett csak a Diploma Leopoldianum megtartását kívánta és a czár mediatiójának elfogadását Angliáé helyett. Habár ezt sem fogadták el, Anglia érdeklődése a magyar ügyek iránt ettől kezdve mégis megszakítatlanul tartott egész a mozgalom végéig. Ettől kezdve a porosz és angol udvar működése párhuzamosan halad, azzal a különbséggel, hogy erélyesebb 1 Fontes Rerum Austriacarum. II. o. 17. k. 25. o. 2 Fontes Rerum Austriacarum. II. o. 17. k. 95—98. o.
