Századok – 1915
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Kálmán király rokonsága a horvát királyi családdal 133
140 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. II. István III. Kreszimir Péter 1058—73 N. N. nő 1062 ~ Gyécse f 1077 III. István Kálmán Almos 1088—90 1095—1116 1091—95 magyar király horvát király Hogy a horvát királyleánynak házassága I. Gyécsével, Kálmán atyjával 1062—63-ban történt, következtetjük abból, hogy ekkor állott érdekében a magyar királyi családnak a német birodalom ellen mindenfelé szövetségeseket keresni. III. Kreszimir Péter akkor hatalma tetőpontján állott és délfelől könnyen megtámadhatta a német birodalmat. Természetes tehát, hogy I. Béla tudván, hogy IV. Henrik császár az ő száműzött sógorának, Salamonnak a magyar trónra való helyezéséért háborút fog indítani Magyarország ellen, szövetségre lépett vele s e szövetség megerősítésére szolgált a III. Kreszimir Péter huga és I. Gyécse között kötött házasság. A horvát történetírás zátonyairól szóló értekezésben tehát annyiban hibáztam, hogy III. Kreszimir Pétert Kálmán királyunk nagyatyjának írtam, pedig nem nagyatyja (avus) volt, hanem csak anyai nagybátyja (avunculus). Kijavítván ekként mult értekezésemben elkövetett két nemzedékrendi hibát, eleget tettem történetírói kötelességemnek, mert értekezésem többi része erősen áll. Horvát R. tesz ugyan még több megjegyzést s én arra bőven meg tudnék felelni, de ez most nem tartozik a tárgyhoz, Kálmán király származásához. Csak egyet kell mégis felemlítenem, mert Kálmán király személyével összefügg. Azt állítja Horvát R. : »A belső villongásoktól nem szabadított meg bennünket a Magyarországgal való personal unió .<<* Azonban Kálmán király 1098 táján a velenczei dogénak ezt írja : »Vestra noscat prudentia, nos nostrumque regnum vestro, vestrorumque amori necti desiderar.« 2 1108-ban pedig a trauiaknak adott kiadott levelét így kezdi : »Anno dominice incarnationis MCVIII mense V. die XXV. anno XII. regni met,«3 Nem tud tehát Kálmán király semmit 1 Vjesnik. XIV. 99. 2 Smiőiklas : Codex Diplomaticus Croatiae et Slavoniae. II. 1. 3 U. o. II. 19.
